Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
A tanyák mikrokörnyezete, tájolása, telekrendezése
külterületen (pusztákon) élő katolikusok természetes szaporulatából és katolikus családok beköltözéséből. 1870-től 1900-ig a halasi katolikusok száma 4435-ről 9963-ra nőtt (a gyarapodás harminc év alatt 5528 fő!). Nem ismerjük a természetes szaporodás mértékét, de aligha tévedünk, ha a gyarapodás nagyobbik felét a migrációnak tulajdonítjuk. Ebben nem csupán szegedi parasztok, hanem majsai, dorozsmai családok is részt vettek. A 19. és 20. század fordulójára a református törzsökü Halas római katolikus többségű várossá vált: 1900-ban 9963 római katolikus és 9054 református lakost vettek számba.95 A TANYÁK MIKROKÖRNYEZETE, TÁJOLÁSA, TELEKELRENDEZÉSE A város határa a Duna-Tisza közi homokhátság része. A Duna hordalékából származó homokot az uralkodó, ÉNY-DK-i szelek különböző vastagságú rétegben rakták le a földeken: néhol több méter magas dombvonulatokat, buckákat építettek, másutt vékonyan terítették el a lösztalajon. A homokhátak közötti mély fekvésű földeken gyakran képződtek és maradtak fenn vízállások, néhol kisebb tavak, mocsarak is. Az utóbbi századokban a határban a szél fújta homok térhódítása jellemző. A futóhomok megkötésére a „két víz közi” településeken a 19. század elejétől erdőket telepítettek. Az akácosok és nyárasok széltől elhordott magvaiból sok felé sarjadtak ligetes facsoportok. A halasi határ felszíne, talaja és élővilága ezért a tanyásodás kibontakozása előtt eléggé változatos. Ezekhez a természeti körülményekhez kellett alkalmazkodniuk a megtelepülő családoknak. 1. A kataszteri térképen jól kirajzolódik, hogy a házakat háttal vagy a hátsó végükkel az uralkodó ÉNY-i szélirány felé építették. Az ÉK-DNY-i hossztengelyü, nyeregtetős tanyai házak hátsó oldalát fújták a szelek, így a tanya eleje, bejárata szélvédett, s ezt érte a délkeleti napsütés. Ilyen „tájolású” volt a tanyaházak kb. 70 %-a (1. 1-4., 9-10., 12-14., 16., 30-33., 35-37., 41-43. ábra). Kevesebb volt az ÉNY-DK-i hossztengelyü lakóház, melyeknek hátsó végét érte az uralkodó széljárás és a ház eleje DNY-ra nézett (1. 4-6., 8., 11., 17., 19-20., 23-25., 28., 31 [2 tanya]., 38., 41. ábra). Úgy tapasztalták, hogy az ilyen tájolású házak nádtetejében kevésbé tettek kárt a viharos szelek. 2. A tanyák körül leggyakrabban legelő és rét terült el. Több volt az olyan tanya, ahol a tanyatelket illetve az épületeket csak legelő vette körül. Célszerűségét az adta, hogy az állatokat az istállóból, ólakból közvetlenül kicsaphatták legelészni. Természetesen a lovakra, szarvasmarhákra, birkákra, disznókra pásztorok illetve pásztorgyerekek ügyeltek, hogy a közeli veteményesben ne tegyenek kárt. Nagygazdák, sok jószágot tartó gazdák tanyái körül nagy kiterjedésű, 5-10 holdas, néhol nagyobb legelők voltak: pl. Bacsó László (29.), Darányi József (26.), Mészöly István (23.), Nagy P. Ferencné (1.), Onódi József (2., 43.) tanyáinál. A tanyát a kiszemelt legelő magasabb fekvésű részére, partra építették, hogy elejét vegyék a fakadó vizek (belvizek) pusztításának. 63
