Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
A tanyák mikrokörnyezete, tájolása, telekrendezése
A kaszálónak hasznosított rétek általában mélyebb fekvésű földek, ezért a tanyák a birtokosok legelőin vagy a rét peremén települtek (30. ábra). Egyedinek számít Péter Dénes cívis tanyája, mely jókora rét közepén épült (17. ábra). 3. Jelentős azoknak a tanyáknak a száma, amelyek közvetlen környékén, a legelő és kaszálórét mellett, szántóföld is volt. Elsősorban a talaj minősége határozta meg, hogy a gazdák melyik földet szántották, vetették. Erre leginkább a barna homokot tartották alkalmasnak. Szántóföldek körülbelül egyenlő arányban voltak tanya körüli legelő és a rét szomszédságában. A kataszteri térképről kiviláglik, hogy a tehetős gazdák nagyobb területet hagytak legelőnek és rétnek, mint amekkora földet szántottak. Ezt a 100 holdon felüli birtokokat kimutató 1895. évi gazdacímtár is tanúsítja. 4. Kert a tanyáknak kb. háromnegyede mellett volt. A kataszteri térkép másként jelöli a gyümölcsös- és veteményeskertet: sötétzöld mezőben lombkoronás fák a gyümölcsöst, hasonló mezőben sürü, függőleges vonalkázás a veteményest tünteti föl. Számos tanyán két, néhol három kertet is kialakítottak. Több volt a gyümölcsös, mint a veteményeskert. Pontos számbavételük nem lehetséges, mivel sok szelvényen a rajzoló nem alkalmazta a fenti megkülönböztetést, csupán a zöld mező és a K betűjelöli a kertet. A kert közvetlenül a tanyatelek mellett, általában a lakóház és/vagy valamelyik gazdasági épület mögött terült el. Nagy gyümölcsöse volt a következő birtokosoknak: Czagan Mákos József, Figura István, id. Gál István, Gyárfás István, Gyenizse Mihály, Nagy Kálózi József, Péter Dénes, Péter Róza, Propper Bemát, Szanyi Ferenc, Thorma Vince, Vass M. Antal, Zseni Józsefné Gózon Krisztina. A gyümölcsösök gyakorisága annak tulajdonítható, hogy Halas városa 1862-ben 21,5 holdon mintakertet és faiskolát létesített.96 Galgóczy Károly az 1870-es években elismerően írt a halasiak gyümölcstermeléséről: „A városnak okleveles kertész alatt jól kezelt, nagy teijedelmű községi kertészete van, gondosan vezetett gyümölcs-nemesítéssel. Ezenkívül a lakosság közt is sokan kitűnő szorgalommal és előszeretettel gyakorolják a gyümölcs-nemesítést és az összes kis-kun helyek között. Halasnak van legtöbb nemes gyümölcse.”97 1879-ben felső kisteleki birtokán Nagy L. András gazdának is volt faiskolája. Jóval kevesebb, mindössze 54 tanya mellett vettem számba szőlőt (1. 2., 19., 24., 33., 38. ábra).98 Zsanában 9, Alsó illetve Felső Szállás dűlőben 7-7 tanya környékén virult szőlőtelepítés. Legnagyobb szőleje Zseny Mór ügyvédnek volt, Majsával határos eresztői birtokán. A több úttal tagolt szőlőt a gyümölcsöstől délre telepítették (19. ábra). Számottevő szőleje volt a Halász D. Ferenc balotai nagygazdának és a Hof- meister-testvéreknek is. Föltűnő, hogy az 1870-es években mennyivel elterjedtebb a tanyák melletti gyümölcsfák telepítése, mint a szőlőké. Ezt két körülménnyel magyarázhatjuk: 1. sok családnak a várossal közvetlenül szomszédos Öregszőlőkben és Iparszőlőkben volt kertje, ahol megtermett szőlő- és borfogyasztásuk; 2. valószínű, hogy a gyümölcsöskertekben szőlőt is telepítettek, ami a Duna-Tisza közén az adott korban eléggé elterjedt. A szakirodalom nem nyújt támpontot ahhoz, hogy az 1870-es években a halasi gyümölcsösökben termesztettek-e szőlőt és milyen mértékben. A tanyák körüli homokon 64
