Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)

A tanyák jellege az ott élők foglalkozása szerint

szint a jelentős számú állatállomány ellátása, részint a családi munkaerő hiánya tette szükségessé.

Érdemes a legtöbb bérest és kertészt foglalkoztató gazdaságokat számba vennünk.

A birtokos neve

A tanya helye

Béres

Kertész

Család

Gyermekek

Lakók

Bánóczki Mihály

Balota 489.

4

2

2

3

9

Borbély Sándor

Felső Szállás 51.

4

2

5

12

26

Gyenizse Györqy

Balota 472.

3

3

2

9

15

Halász D. Ferenc

Balota 473.

3

3

2

2

8

Horváth János

Füzes 643.

1

5

2

3

10

Király Gy. János

Eresztő 386.

2

2

2

6

10

Mucsi Ferenc

Fehértó 683.

4

3

3

1

8

Suba Sándor

Füzes 671.

5

3

1

1

9

Szemerédi B. József

Balota 445.

3

2

1

1

6

Szekér Józsefné

Füzes 644.

2

4

16

Az utóbbi két táblázatot figyelembe véve, a legmódosabb cselédtartó birtokos a Balota pusztai Halász Darabos Ferenc, aki 1895-ben már 1500 kát. holdat birtokolt, igen nagy állatállományt (89 szarvasmarha, 11 ló, 500 juh, 30 sertés) tartott.76 Rajta kívül Bánóczki Mihálynak, a Király és a Pázsit család egy-egy tagjának volt 200 hold körüli, a Babinecz és a Darányi családból való birtokosnak kb. 130 hold földje. A többiek, illetve leszármazottaik, az 1890-es években száz holdnál kisebb birtokkal rendelkeztek. Ebből arra következtetünk, hogy nem minden esetben a legvagyonosabb birtokosok tartottak több gazdasági cselédet. A cselédek fogadása attól is függött, volt-e a családban munkabíró legény, milyen jellegű gazdálkodást folytatott a gazda stb.

Kevés olyan birtokost találtak az összeírok, aki a fogadott kertészekkel, illetve a kertész-házaspárral és a béressel együtt a tanyán tartózkodott (1. az első táblázatot).

A haszonbérlők 64 tanyán tartózkodtak kinn, a lakott tanyák 8,4 %-ában, 19 tanyában maga a bérlő és családja, 45-ben a bérlő a béresekkel lakott.

Iparűző mester és kereskedő 13 tanyában lakott. A tanya többnyire nem saját tulajdonuk volt, hanem gazdáktól béreltek lakást, műhelyt illetve üzlethelyiséget.

*

Az 1870. évi népszámlálás nyomán a tanyai népességnek két fő társadalmi rétegét különböztetjük meg: a földtulajdonos birtokosokét és a földnélküli cselédekét. A föld- telen munkások, a statisztika alapján ismét két rétegre (inkább csoportra) oszthatók: az éves szolgák, közismert kifejezéssel béresek és a kertészek (népszámlálás rovataiban napszámosok) rétegére.

A tanyák jellegét az ott folyó gazdálkodás határozta meg: az állattenyésztés és a földművelés aránya, külterjes vagy belterjes tartásmód és művelés folyt, de fontos körülmény az is: kik éltek a tanyán, időszakonként vagy állandóan tartózkodtak ott.

Az előző fejezet táblázata mutatja, hogy a tanyai népesség legnagyobb számú rétege a birtokosoké: 1138 fő, ezt követi az éves béreseké (705 fő) és a kertészeké (668

53