Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
A tanyák jellege az ott élők foglalkozása szerint
fő). Fontos hozzáfűzni, hogy a földnélküli keresők száma (1373 fő) meghaladta a kinn lakó földtulajdonosokét. A tanyák jellegét tekintve meghatározó, hogy e társadalmi rétegek milyen arányban és milyen szimbiózisban laktak 1870-ben Halas tanyáin. Földdel rendelkező személyt (férfit, nőt, leszármazott örököst) 388 tanyában írtak össze és ezek közül 162 tanyát a birtokosok maguk laktak. Éves bérest 378 tanyában, kertészeket 275 tanyában vettek számba, tehát jelentős a cselédtartó gazdaságok száma és aránya. Tanulságos a hivatkozott táblázat nyomán fölidéznem, hogy 1870 telén a legtöbb tanyát, 162 gazdaságot, a birtokos és családja lakta. Megközelítette ezt a kertész-családok lakta 153 tanya, ami abból adódott, hogy hatvan-hetven évvel azelőtt a Jászkun Kerület és Halas város tanácsa kifejezetten a családos kertészeknek engedélyezte a tanyákon lakást - és a gazdák tanyára telepedését tilalmazta.77 Ha ehhez hozzászámítjuk a kizárólag béresek lakta 95 tanyát és azt a 74 tanyát, ahol családos kertészek és béresek laktak együtt, azt látjuk, 272 halasi tanyában gazdasági cselédek éltek (ez a tanyák 36,5 %-a). Az adatok pontos értelmezéséhez figyelembe kell vennünk, hogy az összeírás január-február hónapban zajlott le. A nyári hónapokban bizonyára kinn időztek a gazda és családtagjai ezeken a tanyákon. A népszámlálás azt dokumentálja, hogy a 19. század utolsó harmadában a mezőváros tanyáinak több mint egyharmadában az ott élő cselédség (kertészek, béresek) volt a meghatározó. Az alföldi mezővárosok határában, a század utolsó harmadában már a gazdacsalád által lakott tanya a leginkább elterjedt típus. így volt ez Halason is, hiszen 363 tanyán, a tanyák 48,7 %-án, a birtokos tartózkodott kinn családjával és egy része a béresekkel. Külön altípusnak tekintem azokat a tanyákat, ahol a birtokos családján kívül kertészek és béres (béresek) is tartózkodtak. Ezeket módos gazdák birtokolták. Néhány példa: Bangó János, Rekettye 770. Lakói: 2 birtokos, 1 kertész, 1 béres, 2 14 év alatti fiú Nagy L. Andrásné, Balota 460. Lakói: 3 birtokos, 1 kertész, 3 béres, 2 14 év alatti lány Orbán István, Alsó Szállás 589. Lakói: 2 birtokos, 3 kertész, 1 béres, 1 14 év feletti nő, 4 14 év alatti gyermek; 2 család: birtokos és kertész házaspár. A haszonbéres tanyák aránya 8,6 %. Említettem, főleg úri birtokosok (pl. Vájná János, Farkas Imre, Gyárfás Imre), több tanyát birtokló nagygazdák (Babó László, Babinecz Csonka Ferenc, Onódi János, Czagan Mákos József) adták bérbe tanyáikat. Juhász Vida Lajos balotai és Nagy Kálózi József gőbölyjárási nagygazda 2-2 tanyáján is bérlők éltek és gazdálkodtak. A bérlők nevét a népszámlálás rovatai nem tüntetik fel, a határ nagyobb haszonbérlőire az 1895. évi gazdacímtárból lehet következtetni. 54
