Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
94. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1904. júl. 8. Édes Pistám! Mellékelve küldök még egy 20 kr váltót. Múlt leveledből nem tudtam világosan kivenni, hogy 300 írtra kell-e vagy azon alul, illetőleg azt nem tudtam biztosan, hogy 300 írtra milyen váltó kell, húsz krajczáros-e vagy már 30-as. Félek, hogy ezen váltó már későn fog érkezni, de azt hiszem, ha kereskedelminél van, nem lesz baj belőle. Grünwaldnak egy 1000 koronás váltóját beperelték, most engem szólítottak fel, hogy fizessem három nap alatt végrehajtás terhe alatt. Kellemes. Viszontlá(?) ölel barátod, Jancsi MNG Adattár 7764/1955 95. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1904. júl. 18. Édes Pistám! A Kereskedelmi Bank szemtelenség-teljes eljárása után való nap reggelén megérkezett Grünwaldtól a váltó, amelyet rögtön el is intéztem. Különben édesanyádat megkértem, hogy ne is írja meg neked ennek a tetű banknak a komiszkodását, de úgy látszik, már akkor megírta. Féltem ugyanis attól, hogy felbosszant a dolog, s munkádban - ha csak egy félnapra is - feltartóztat. Az új váltó ügyeket idején el fogom intézni. Ami piktúrám illeti, már majd egy hónapja semmit sem csinálok. Reggel 8 órától esti 7 óráig lehetetlen kimozdulni a szobából a hőség miatt. Ilyen őrült időre nem emlékszem. A deák bálon elrontottam a gyomromat, bizonyosan a sok itallal és dohánnyal, s azóta nem bírom magam összeszedni. Kábult vagyok, a múlt csütörtökön is ágyban kellett maradnom, úgy szédültem. Emiatt is késett a levelem ilyen sokáig. Az öreg Lovrich azt mondta, hogy pihennem kell, majd elmúlik, de megtiltotta az ivást meg a dohányzást, pedig az nálam most megint bajt okoz, mert már megszoktam újból. A múlt hó közepe táján már a munkába fáradtam bele annyira, hogy aludni sem tudtam, félálomban dolgoztam tovább a képemen, reggel azután még fáradtabb voltam, mint a lefekvéskor. Borzasztó, hogy az iváson kívül egyéb szórakozása itt nincs az embernek. Ha pihenni akar, ezzel próbálja magát megnyugtatni. így jut aztán cseberből vederbe, amíg teljesen kimerül, mint én most. Legjobban aggaszt a pályamunkám sorsa, mert képtelen vagyok rajta dolgozni. Le vagyok gyengülve, az érverésem 52-56-ig, képzelheted, hogy ezzel nem nagyon lelkesedik az ember, örül, ha járni bír vele. De reményiem, nem tart sokáig, talán letudom a veszteségeket. Ha ezen a héten helyre jönnék, még minden jó lehetne, de ha nem, akkor az Isten tudja, hogyan lesz. Nem is írok már most többet, majd máskor. A viszontlátásig ölel szerető barátod, Jancsi A küldött 10 forintot megkaptam. • Lovrich: dr. Lovrich Gyula orvos. Róla és a feleségéről kettős portrét festett Thorma 1899-ben (T) művei 33.) MNG Adattár 7704/1955 70
