Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
Bizony, nem tudom, az idén hogy férünk meg békességben, nagybányai piktorok. Az Öreg és Béla közt a lehető legelkeseredettebb harc folyik, amelyben képzelheted, az Öreg nem válogatja a fegyvereket. Nemcsak Bélát, de a feleségét is folyton gyalázza, úton útfélen, állítólag Keményffyt kicsapta az iskolából, mert Grünwaldékkal ült egy asztalnál. Szóval, itt nagy baj van. Dr. Moldovánnak, Xadrinnak a szubvenció ügyében elmegy a müncheni eunuchoz (?), a szubvenció érdekében, mert ő, mint mondják, a „rongyos nagybányaiaktól” nem akar semmit. Tehát úgy állunk, ahogy a legrosszabb. A városban eddig sem volt nagy a bizalom az Öreg iránt, képzelheted, hogy ezek az utóbbi események egy csöppet sem erősítették, azaz növelték. Ehhez hozzájárul, hogy a műtermek költségvetése kétszeresét teszi ki, mint ami meg volt szavazva /Nagy Gy. számítása szerint 6 ezer 250 frt egy kettős műterem/. Ez is elég nagy baj, de a rossz hangulat és a bizalmatlanság az Öreg iránt nagyban hozzájárul a nehézségek leküzdhetését illetőleg. Mert a város közönségét nem az a hét-nyolc piktor itt léte lelkesíti, hanem az iskola növendékeitől nyerhető haszon. Hidd el, ilyen körülmények közt magam is kezdem elveszteni az ügy iránti lelkesedésemet, különösen mikor magamnak is oly sok a bajom. Hiszen saját maga dolga az embert annyira igénybe veszi és kifárasztja, hogy csoda, ha bele nem bolondul. Aludni csak ritkán tudok, zavaros álmaimban többnyire képeimmel vesződöm, s ha reggelenként fölébredek, alig tudom megkülönböztetni a valóban és az álomban történteket. E mellett nincs semmi pihenésem, sem a barátaimat, sem a lányokat nem szeretem, unom őket, húzódom tőlük, mert csak alkalmatlanok. Ezekből láthatod, hogy az én életem sem valami rózsás. Úgy szeretnék én is szeretni akárkit vagy akármit. De ez a képzelt világ és annál üresebb valóság valamiképpen sem nyújt kárpótlást azért a szellemi vajúdásért, ami most testem, lelkem sanyargatja. Alig várom már, hogy ismét haza jöjj, de úgy képzelem, hogy bizonyos tekintetben mégis jobb, ha fönt maradsz Pesten, én magam is szeretnék néha fönt lenni, mert itt mégis nagyon sok hiányzik nekem. Nem ösztökéli az embert semmi, nagyon elgyengül és elkedvetlenedik. No, de nem írok már többet a keserveimből, majd máskor tán vígabb nótát fújhatok, addig is ölel szerető barátod Thorma János • Thorma 1899-ben festette: dr. Lovrich Gyula és neje kettős portréja, o. v„ 140x126,5 cm.j.j.l.: THORMA, MNG Itsz.: 5286 (Tf müvei 33.) • Gyula: Thorma nagybányai barátja, valószínűleg Schönherr Gyula (1864-1908) történész, a Nagybányai Múzeum Egyesület alapítója. • Stoll lányok: Stoll Béla ügyvéd, a Nagybányai Részvény és Takarékpénztár igazgatójának a lányai. • Schönherrék: Schönherr Sándor (1867-1909) hangszerkészítő és hegedűművész, Schönherr Gyula és Ilona testvére. • Nagy Gy.: Nagy György neve a nagybányai műtermek építésével kapcsolatosan merült föl. MNG Adattár7670/1955 39. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1899. márc. 27. Véletlenül a zsebemben felejtettem ezt a levelet, s ezért késett meg, Jancsi 38
