Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
Édes Pista! Semmi újság nincs. A múlt levelemben, azt hiszem, említettem, hogy húsvét másodnapján hangverseny lesz, most mellékelem a meghívót is, hogy lásd a programot. Amitől féltem, csakugyan kezd beteljesedni. Tegnap kaptam Bélától az ide mellékelt levelet, mivel mindnyájunknak szól, kérlek közöld a többiekkel is. A dolog végtelen kellemetlen, mert ha az ember akarna is valamit tenni az érdekében - attól eltekintve, hogy az Öreget végképp maga ellen haragítaná az ember - könnyen megjárhatná, mert szerintem ez teljességgel magánügy, ami kettőjüket kivéve nem tartozik a nagybányai társaságra. Másrészt a botrány kikerülése miatt nagyon szükséges lenne valami módon elsimítani a dolgot. Emlékezel még bizonyára a Béla foglalására a szigeti képnél, ott az Öreg elismer 800 vagy 1000 frt tartozást, ezen az alapon tehát, azt hiszem, Béla törvényes úton is követelheti pénzét. Én ugyan Tamás vagyok benne, hogy az öreg tartozna, de a törvény törvény. Olvassátok el a levelet, és tudósítsatok véleményetekről. Addig elhalasztóm én is a válaszomat. Mindanyitokat ölel szerető barátod, Thorma János • Hollósy Simonnak A huszti vár című megrendelésre készült képe körül alakult ki nézeteltérés Grünwald és Hollósy között. MNG Adattár 7687/1955 40. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1899. ápr. 13. Édes Pista! „Ember tervez, Isten végez”. Azt hittem, hogy a tavaszi kiállításra küldhetek valami árulni való képet, de bizony nem tudtam elkészülni, s így lemondtam. Most, hogy végképpen kimerültem pénz dolgában, kénytelen vagyok a „Vértanúk” képet értékesíteni, ha ugyan lehet. A télen Pósa bácsi meg Feszty szóba hozták, hogy az ötven éves fordulóra gyűjtés útján talán meg lehetne venni a függetlenségi képviselők támogatásával. Én nem tudom, történt-e valami ebben az irányban, mert én azóta nem találkoztam és nem is leveleztem egyikkel sem. Ezért írok tehát neked, hogy titkon járj ezután a dolog után, és amit megtudtál, közöld velem. Én direkt tőlük szégyenlek kérdezősködni, ki tudja miféle akadályok jöhettek közbe, ezért nem szeretnék kellemetlenkedni, sem terhűkre lenni vele. Ha ugyanis tisztességes módon nem sikerülne eladnom, egy más módhoz kell folyamodnom, ezért vagyok kénytelen neked is írni ezekről a kellemetlen dolgokról. Valamit tennem kell, mert az édesanyámra többé nem támaszkodhatom, őt félig meddig anyagilag már úgyis tönkretettem. Elérkeztem arra a határvonalra, amelyen túl, ha van bennem becsületérzés, nem mehetek. Nem mehetek nővérem miatt sem. Hogy pedig dolgozhassam, ahhoz pénz kell. Nyakamba szakadt félig készen a „Talpra magyar”, nem győzöm tömni a száját, még szerencse, hogy a festék kereskedő eddig hitelezett. Szóval, ha nem jön valamely oldalról segítség, beragadok - s ha az Isten ki nem húz - én a magam erejéből tovább menni nem tudok. Pedig erre nekem semmi kedvem sincs, mert dolgozni akarok, nem tűröm, hogy a sok stréber még jobban érvényesüljön, előlegekből élősködő naplopók és marhák csordája. Nem írok tovább róluk, mert utálok rájuk gondolni, dobd el, égesd el ezt a levelet, de vedd magadba ugyanazt a mérget belőle, amit én érzek. Mindnyájatokat ölel szerető barátod, Thorma János 39
