Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János levelezéséről
Sümegi György KISKUNHALASTÓL NAGYBÁNYÁIG Thorma János levelezéséről A levelezés kötet címe: Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János (1870-1937) festőművész születési és halálozási helyszíneit jelzi, s egyúttal az élet- s művészi pálya két legfontosabb állomását. Az indulásét, a családi hagyományét, a gyökerekét és a megérkezését, a sorsszerűén végső állomást, Nagybányát, művészete és szolgálata leghuzamosabb őrhelyét. Thorma János levelezésére is hiánytalanul igaz Németh Lajosnak Erwin Panofskyt idéző megjegyzése, mely szerint „egy művész írásbeli megnyilvánulásait öntörvényű alkotásnak kell tekintenünk, és éppúgy interpretálni kell őket, mint műveiket” l. Az írásbeli megnyilatkozások egyik legadekvátabb módja, formája, önálló műfaja (volt) a levelezés. Thorma levelezése is elsődleges forrásnak tekinthető művészete tanulmányozásához, mivel nemcsak az egyes művei - a legfontosabbak elsősorban - keletkezés- és sors-történetét, de kiállításai recepció-históriájához is fontos adatokat, adalékokat szolgáltatnak. Továbbá, a legmélyebb bepillantást engedik személyes életébe, hétköznapjaiba, szokásaiba és a filléres gondjaiba is. Anyagi természetű problémáiba, melyek az egész levelezése egyik pillérét képezik, hiszen jelentős hányadot alkotva meghatározóan vannak jelen a hétköznapjaiban.2 Mivel Thorma életének jelentős része a nagybányai festőiskola és a kolónia erőterében zajlott, természetes, hogy mindkettőre vonatkozóan fontos információkat tartalmazhatnak a levelei. Vagyis Thorma személyes életén, művei és életműve alakulásán kívül elsődleges forrásai a korszak(ok) és ország(ok) képzőművészeti viszonyainak és a nagybányai művésztelepnek, a nagybányai iskolának (kolónia és szabadiskola egy fogalomba foglalva így). A legnagybányaibb nagybányai, Réti István (ő ott is született) után Thormára illik leginkább ez a meghatározás: a második nagybányai, vagy talán még pontosabban: a leghűségesebb nagybányai. (Viszont, ha a művészeti teljesítményt nézzük, akkor Ferenczy Károly korszakos művészete után következnek csak a fönt nevezettek.) A nagybányai vezető mesterek (Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István, Iványi Grünwald Béla) egymás közti viszonyaiba, szimpátiáik és konfliktusaik közé is bevisznek a levelek. Az eddig közreadott levelezéseik azt a tényt erősítik meg, hogy köztük Réti István volt a centrum. Réti mindenkivel közeli, intim baráti viszonyt ápolhatott, hiszen ő volt Hollósy bizalmasa, Ferenczy és Thorma leggyakoribb levelező-társa, Thormának legközelebbi barátja. Thorma két évvel idősebb gimnáziumi társa volt Rétinek, akit elsősorban ő irányított a művészet felé. Valójában ő ébresztette föl benne a képzőművészeti érdeklődést. Hogy Réti István válhatott szellemileg a legfontosabb közvetítővé az alapító mesterek és a befogadó város között, azt nyilvánvalóan szellemi és emberi adottságainak, nyíltságának és az élet s a művészet jelenségeit mindig szenvedélyesen mérlegelő, ha kellett, érvelő, meggyőző, vitatkozó személyiségének köszönhette. Thorma nagybányai helyét és helyzetét nagymértékben befolyásolta Hollósy Simon kény1 Németh Lajos: Bevezető. In: Csók István: Emlékezéseim. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990. 6. 2 Generációjukra jellemző lehet a megélhetésért vívott nehéz, napi küzdelem: kölcsönök, váltók, határidők. V. ö.: Ölel Carolus. Ferenczy Károly levelezése. Szerk.: Boros Judit és Kissné Budai Rita. Bp., 2011. 311
