Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János levelezéséről
szerű, ám valószínűleg törvényszerű távozásában játszott szerepe.3 Az is bizonyosan közös nevezőre, megbízható szellemi alapra hozta a Thorma-Réti párost, hogy mindkettőjükben (más-más háttérrel) elevenen éltek az 1948-49-es forradalom és szabadságharcnak az elnyomáson, a Habsburg önkényen keresztül látott és megtapasztalt hagyományai. Ezek táplálkozhattak elsődlegesen a családból, a közvetlen, fölnevelő környezet hatásaiból, az apák (más felmenők, közeli rokonok) elveiből, példájából, magatartásából. Thormánál, mivel két történelmi tárgyú nagy képe meghatározta életét és művészetét, valószínűleg még ennél is többről van szó. A közvetlen családi indíttatáshoz hozzájárulhattak további erős közéleti élmények is, ráadásul bizonyosan a legfogékonyabb időszakában, iskolás korában, tanuló éveiben. Anélkül föltételezhető ez, hogy pontos történeti adatunk lenne e tétel alátámasztására. Csak tapogatózhatunk jászberényi iskolai évei táján, a Jászságban és talán eljuthatunk addig, hogy a jászok bizonyosan karakteresen 48 pártiak voltak, és ez az ifjú Thorma képzeletére, elvei és meggyőződése fixálódására meghatározóan hathatott. A levelekben a gyermekkorát, a családtagjait csak akkor és annyiban emlegeti, ameny- nyiben a levél tárgya megkívánja azt. Kivételként említhető az édesanyja haláláról, illetve édesapja lánytestvére, az ő nagynénje halálakor írt levelei. Ez utóbbiban említi, hogy a nagybátyja tartása, példája mennyire követendő volt a számára. Sajátos, hogy iskolai tanulmányait, még művészeti tanulóidejét (Székely Bertannál Budapesten, Hollósynál Münchenben, Párizsban a Julian Akadémián) sem hozza föl példaként vagy fontos emlékként a leveleiben. Az itt egybeszerkesztett és közzé tett levelei valójában művészete alakulásának, egyes művei sorsának (kiállításaik, értékesítésük története), magánélete folyásának (pl. külföldi útjai) és a nagybányai aktuális teendőknek a foglalata. Talán jellemezhető úgy is, hogy mindez életének és művének a váza, az alapja. Ugyanis a megélhetési gondok (kölcsönök, váltók, tartozások) meghatározóan vannak jelen a levelezésben, ahogy Thorma János hétköznapjainak is gyakorta feszítő, elintézendő, sürgős teendőket jelentő és mindig valaki(k)től segítséget, baráti szívességet kérő és igénybe vevő magatartása is. És azt a természetes segítőkészséget, emberi szolidaritást is tapasztalhatjuk, amely működött a baráti körükben, egymás között. Thormának és generációjának4, az 1860-70-es években született festőknek, a kiegyezés gyermekeinek a művészeti életbe bekapcsolódó aktív tevékenysége valójában a millennium körüli évekkel kezdődik, hiszen addig a tanulmányaikkal voltak elfoglalva, a fölkészülés és művészi elindulásuk kötötték le jobbára az idejüket és az energiáikat. Thormáék nagybányaiként és generációként egyaránt helyet követeltek maguknak a hazai és az európai képzőművészeti glóbuszon. A művészeti, a képzőművészeti közéletben az intézményrendszer fixálódásával a különféle egyesületi (pl. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat) és csoportérdekek (pl. a művésztelepiek, nagybányaiak, gödöllőiek, vagy az új szerveződések: KÉVE, MIÉNK, Nyolcak) ütközhettek. Mi sem természetesebb annál, hogy a nagybányai vezető mesterek is keresik az önálló kiállítási lehetőségeiket, az önálló csoportként való bemutatkozásuk esélyeit és egyéb megjelenési formákat is (közös illusztrációs feladatok). Műveiknek az értékesítési csatornáit, az állami vásárlásokba való bekerülés lehetőségeit, útját, módját ugyanúgy, mint a magánmegbízások terrénumát. S ebben önzetlenül, természetesen a viszonzásokat is magától értetődőnek véve segítik egymást, 3 Borghida István: A nagybányai „szakadás” Hollósy Simon leveleinek tükrében. Képzőművészeti írások 1984. Szerk.: Kántor Lajos. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984. 31-37. 4 A generációhoz számíthatók: Csók István (1865-1961), Ferenczy Károly (1862-1917), Glatz Oszkár (1872-1958), Horthy Béla (1869-1943), Iványi Grünwald Béla (1867-1939), Kernstok Károly (1873-1940), Réti István (1872-1945), Rippl-Rónai József (1861-1927), Thorma János (1870-1937), Vaszary János (1867-1939) stb. 312