Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
Édes Pista! Október 29-én írt leveledet megkaptam. Előtte való nap Feketétől kaptam, szintén ez ügyben, levelet. Sajnálom, hogy én nem írtam már előbb levelet, mivel még mindig volt a világítás költségeire nálam pénzed, amelyet Bitayné adott át nekem. Ebből még megmaradt a múlt évi világítás költségei után 380 lej. Ugyanis a küldött 20 pengőért itt 680 lejt adtak. Tehát ezt az összeget használtam fel, mert Feketétől a mai napig nem érkezett egy báni sem, jóllehet 600 lej elküldését ígérte. A temetőben a sírok díszítése és a világítás megtörtént, amiként rendesen szokott lenni. Hozzátartozóid nyugvóhelye szépen ki volt világítva, és virágokkal feldíszítve. Az idő, borongós volt. A sötétben ékesen világítottak ki a gyertyák, de a virágdísz általában kevesebb volt, mint rendesen szokott lenni, a fagy már napokkal ezelőtt elpusztította még a kertben. így nem volt olyan gyönyörű, színes, mint rendesen szokott lenni. Makrayné különösen sokat buzgólkodott a rendezés ügyében. Különben a sírhantok szépen rendben vannak, csak az idén leszáradtak a rajtuk tenyésző élő virágok. A temetőben sem voltak olyan sokan. Borzasztó sár és locspocs. Margit nem is volt kint, mert meg volt hűlve, és fájt a torka. Én mondtam neki, hogy maradjon idehaza, én is alig bírtam járni, sokat csúszkáltam az út nélküli sírok mellett. Nem gondoltak a látogatókkal, azért mindenki a templom közvetlen közelébe helyezte el a hozzátartozóit, ahol még az utakat is elfoglalták. Különben a szokásos ünnepies díszben folyt le az emlékünnep. Talán nagyobb szomorúsággal gondoltunk halottainkra, mint más alkalommal, mindég sivárabb az élet, lehet, hogy miránk már senki sem fog gondolni. Nekem már nem sok örömöm van az életben, mások sem fogják sajnálni életemet. Dolgainkban többnyire akadályozva vagyunk, az élet teljesen bizonytalan. Lassankint elfásulok. Már alig tudok jóízűen nevetni, káromkodni még kevésbé. Munkával töltjük az életünket, de az idei ősz nagyon rossz volt. Mindég esik az eső, vagy pedig sötétben gubbasztunk tétlenül, mert a színt nem lehet kikeverni. Szüreti időnk is pocsék volt, egypár nap alatt lebarnultak a fák, és a levelük lehullott. Most már berendezkedtem a műterembeli munkára, mert már a hideg is itt van, a külső munkára nem sok kedvem van, de nem is szép. Margit köszöni a megemlékezésedet, üdvözletét küldi viszont. Mi is érdeklődünk folytonosan a Te hogyléted felől. Mi is csak jót hallunk rólad az ismerősöktől. Sajnáljuk, hogy személyesen nem láthatunk, de olyan sok bajjal jár manapság az utazás, neked sokkal könnyebb volna az idejövetel. A nagyvendéglő most elég tiszta és olcsó is. A nyáron tudakozódtak általam barátaim, és akkor száz lejért lakást és napi háromszori étkezést, kiszolgálást lehetett kapni. Milyen érdekes lenne, ha egyszer lerándulnál, meglátnád az itteni állapotokat, különösen a művészetben. Még egypár napra is érdemes lenne lerándulnod. Jó lenne, ha erre most, a karácsonyi ünnepek alakalmával sor kerülne. Margittal együtt küldjük üdvözletünket minden jókívánságainkkal együtt. A viszontlátásig ölel Jancsi MNG Adattár 7637/55 394. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1936. nov. 7. 261
