Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
Édes Pista! Mindenek előtt sok boldog névnapot kívánok a karácsonyi ünnepekkel együtt. Adjon az Isten sok szerencsés új évet, hogy számtalanszor megünnepelhesd jó egészségben ezeket az ünnepeket, remélem, az egészséged most már megjavult, a többi majd csak megjön, ami az élethez szükséges. Jelenleg én is jól érzem magamat, és nem érzek semmi panaszra valót. Sokat dolgozom, csak az a baj, hogy a dolog nem megy olyan könnyen, mint gondoltam, aminek oka a sötétség, másrészt a rövid napok. Fiatal koromban azt hittem, hogy idővel a festés könnyebben kézügyre fog menni, de látom, az idősebb kornak is megvannak az akadályai a munkában. Ma, míg előkeresem a szemüvegemet, megtisztítom, régi időben felfestettem egy fejet, legalább is felvázoltam egy tájat. Az olajfestéssel most is olyan nehezen tudok bánni, mint a régi időben, ha kevés az olaj benne, azért baj, ha sok van belőle, az meg éppen utálatossá teszi a képet. Csodálkozol rajta bizonyosan, hogy ennyi munka után még mindig nem tudtam vele rendbe jönni. De sajnos, ez így van. Még mindig nagy gondot ád az olajfestés. Még mindig újra meg kell találnom a festés alkalmas módját, amivel minden képet külön-külön meg kell csinálni. Nem vagyok olyan szerencsés, mint a legmodernebb piktorok, akik a mai stílusban összevágják gond nélkül a képeiket. A nagy képem már másfél év óta fel van göngyölítve, azóta nem is látom. Ki tudja, mi lesz belőle, én már semmi jót sem remélek. A rettenetes politikai állapotok mindent tönkretehetnek. Mindég azt reméltem, hogy Magyarország és Románia megtalálják a békességes alapot, de ahelyett, hogy efelé közelednénk, úgy tűnik fel, mindig csak távolodunk. Művészetről ne is beszéljünk, az úgy látszik, tűnőfélben van. Különben ez úgy látszik, általános tünet az egész világon. Nincs egy kiváló író, nincs egy jó festő vagy szobrász. Ha kérdezem az embereket, hogy mi újság, a válasz rendesen ez: „hát, élünk”. Tehát élünk, de hogy miért élünk, azt kevesen tudják megmondani. Margittal együtt szívélyesen üdvözlünk, még egyszer kívánunk minden jót. Szeretettel üdvözlünk, és igaz barátsággal ölel Jancsi MNG Adattár 7640/55 395. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1936. dec. 20. 396. Réti István Thorma Jánosnak Budapest, 1937. márc. 27. Kedves Jancsim! Már bizony csak sátoros ünnepeken írunk egy-két beszámoló sort egymásnak. Ez a kutya öregedés, csak ez ne volna! Ez a minden cselekvésre fáradt révület. Ahogy az árnyékban ülő nézi a napsütést, amely az életet hangtalanul élteti, és újra és újra táplálja. Szép folyamat ez, vidám és szomorú. Tegnapelőtt voltam Stoll Gáborné nagyasszonynál. Ő mondta el, hogy beteg voltál a télen, és az influenza bizony megviselt. Én remélem, hogy a te nagyszerű fizikumod a tavasz segítségével legyőzi a bajt. De az embernek az értelmével, a kultúrával (?) is segíteni kell a természetén. Én régóta reméltem, hogy rászánod magad, és feljössz Margitkával. Lelkileg, a kultúrigé- nyeitek szempontjából is jó lett volna ez már régen s többször, és nem 4-5 napra, hanem hónapokra. Hosszan meg kellene szoknod is már itt, hogy jól érezd magad, és felfrissülve, 262
