Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
308. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1928. okt. 30. Édes Pista! Nem tudom megérteni, hogy a táviratod vétele óta semmi hírt sem kaptam. Talán csak nem okoztam félreértést a levelemmel? Remélem, a táviratomat megkaptad, amelyben elfogadtam a Frankel árajánlatát. Szerencsétlenségemre éppen aznap jutott eszembe, hogy írjak pár órával a táviratod vétele előtt. Nagyon el voltam keseredve a rossz viszonyok miatt. Kérlek, írj egy pár sort, hogy miként áll az ügy. Ölel baráti szeretettel Jancsi MNG Adattár 7639/55 309. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1928. nov. 9. Édes Pista! Bocsáss meg, hogy pár napot késtem ezen levelemmel, de annyi mindenféle dolgom jött össze, hogy most, amidőn már csak a köszönetem van hátra, alig tudom reá szánni magamat a levélírásra. A pénzt, valamint a leveledet is idejében megkaptam és még egyszer köszönöm szíves fáradozásodat ezen ügyben. Bizony, soha sem tudja az ember, hogy a tervei mikor foszlanak szét. Hogyan lehetne már valami kis szerencsére szert tenni, amelyik pénzzel is járna? Mert így az ember csak örökre a reménységben él. Úgy veszem ki a leveledből, hogy Neked is sok gondod, dolgod van. De hát így van ez, nem lehet becsületes, önzetlen munkával száraz kenyérnél egyebet szerezni. Én nap, nap után dolgozom, sajnos, az időjárás kezd megváltozni, a sok szép napot borulás váltja fel. Minden jót kíván szerető barátod, Jancsi MNG Adattár 7641/55 310. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1928. december 10. Édes Pista! Ne haragudj rám, hogy táviratilag kértelek a Fránkel-féle fizetés megsürgetése végett. De úgy összejöttek a sürgős fizetni valóim, és ezen az úton gondoltam leghamarabb teljesíthetni azokat. Margit már egy hónapja kórházban van, és még úgy írja, 20-áig ott kell maradjon. Amit keresek, mind odaküldöm, és még mindég újabb és újabb kiadásaim vannak emiatt. Tegnap múlt öt hete, ugyanis hirtelen olyan szívgyengeségi rohama volt egymás után háromszor, hogy attól tartottam, végez vele. Az érverése elállóit, ha vert is, nagyon gyengén. Gál eljött, és adott neki valamiféle pirulákat, az használt is. Én azonban nem nyughattam ebbe bele, fölpakoltam, elküldtem kórházba, Segesvárra. Ott nem csinált az orvos semmit, csak halasztotta napról napra a gyógyítást, mert azt mondta, meg kell erősíteni a szervezetét először. Az orrának egy oldalát megoperálta, ez volt az egész, amit csinált. Amint később kiderült, azt is rosszul. Margit megunta a sok eredménytelen pénz- pocsékolást, otthagyta, és átjött Kolozsvárra. Felvétette a belgyógyászati klinikára magát. Ott megvizsgálták, de nem találtak semmi szervi bajt. A bélrenyheség volt az egyedüli pozitív lelet, és ehhez járult a sok koplalás, a sok munka által előidézett ideggyengeség. Most 203
