Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
fel lehet tenni a padlásra. Nagyon szépen köszönöm, édes Pistám, azt a jóindulatodat, amellyel ez alkalommal is voltál az én ügyem iránt. - Jöjj minél előbb. Az idő szép, dolgozni lehet. Itt semmi újság. Csodálkozom, hogy még Samu most sem jött haza. A nagyságos asszony volt nálam mindjárt másnap reggel. Sőt, midőn előtte való napon jöttünk be a vonattól, megállította a kocsinkat, és kérdezősködött Samuka után. Mi a legjobbat mondottuk egészségi állapota felől, mert nagyon aggódott, nehezen tudtuk meggyőzni erről. De végre is lelepleztem Samut, hogy minden este együtt lumpoltunk vele, hogy eszik is hozzá jóízűen, jól is alszik utána. Nem tudom, illett-e így lelepleznem, de így legalább elhitte, hogy mégsem a kórházban senyved szegény Samu. Adjon az Isten neked jó kedvet, egészséget, hogy minél előbb láthassunk ismét itt Nagybányán. Még egyszer köszönöm minden szívességedet, a viszontlátásig ölel baráti szeretettel Jancsi • Fürdő nők: Thorma több Fürdőzők című képet festett (TJ művei 211-219.). • Misztótfalusi táj: Tf művei 246. • Samu: Börtsök Samu • nagyságos asszony: Börtsök Samu felesége MNG 7720/1955 Radocsay 1953. 412. 305. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1928. okt. 3. Édes Pista! A napokban ment fel Perlrott Budapestre, és elvitt egy kompozíciómat eladás végett. Ugyanis Kemény Simon szerkesztő úr kért tőlem képet megtekintésre, esetleg vásárlásra. Nem tudom, mit határoz. Tetszik-e majd neki? Mindenféle ráma nélkül, képzelem, nem sokat fog mutatni. Ha nem felelne meg neki, arra kértem Csabát, küldje el hozzád. Bocsáss meg ezért az újabb alkalmatlanságért, és ne csodálkozzál rajta, ha újabb képet kapsz kvártélyra. Makraytól ma kaptam egy kártyát, amelyikben kéri a négyszázötven pengőjét. Jelen pillanatban nem tudom kifizetni, tíz nap múlva ígértem neki a pénz visszaadását. Azért, ha nem sikerülne ez az eladás, próbálj Te valamit csinálni vele. Keménytől én 800 pengőt kértem érte. Az a vázlat ez, amelyik a „Magyar Művészet”-ben is közölve lett. Adod, ahogy veszik. Különben dolgozom sokat, nagy képeket csinálok. Úgy sincs itt ez idő szerint semmiféle vásár, alig-alig lehet néha napján egy képet elsütni. Talán meg fogják csinálni a kölcsönt a külföldiekkel, és hoznak egy kis pénzt az országba, ha csak még az úton el nem lopja valaki, talán lesz ismét egy időre egy kis forgalom. Általános a panasz, hogy senkinek sincs pénze, nem tudom, hogy telel át a sok éhes ember. Végtelen sajnálkozom azon, hogy elmentél. Tudja Isten miért, de soha sem volt ilyen szomorú nekem az elutazásod. Még jobban éreztem, hogy milyen egyedül vagyok már én itt Nagybányán, mint ahogy eddig éreztem. Margitnak a búcsúüdvözletét is elfelejtettem átadni neked. Miután elbúcsúztam, jutott eszembe, de már restelltem visszameni, azért ez úton fogadd tiszteletteljes üdvözletét. Ölel baráti szeretettel Ha valamit eladnál a képeimből, az árát táviratilag küldd. Jancsi 201
