Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
szégyene a magyar művészetnek. El kell hordani, hogy ne lássa senki, mert borzasztó. Debrecenből semmi hír. Sajnálom, édes Pista, hogy ezzel az üggyel neked gondot okoztam. Nem kelendő Magyarországon a magyar portéka. Szalon magyarok kellenek ott a finom ízlésnek, amint látom a Kossuth szobron. Nem baj, valahogy csak megélünk, de kár, hogy Magyarországon művészek születnek. Az újévre kívánok neked minden jót, de legfőképpen jó egészséget, békességet. Baráti szeretettel ölel Jancsi • téli kiállítás: nagybányai, művésztelepi tárlat lehetett • Kossuth-szobor: Horvay János (1873-1944) szobrász nyerte el a budapesti Kossuth szobor pályázatát, csak 1928-ban állították föl a Parlamentnél. „Pesszimista hangulata miatt” 1945 után eltávolították. Radocsay Dénes: Művészlevelek. Thorma János levele Réti Istvánhoz. Magyar Művészet, 1948/6. 255-256. 297. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1928. márc. 19. Kedves Pista! Napok óta járok, érdeklődöm itt a városban, hogy valamit összeszedjek az itt levő képeim közül reprodukciókhoz, sajnos, rövid idő alatt - az itteni viszonyok mellett - ez nagyon nehéz, talán nem is lehet. Először a képeket kell kölcsönkérni, azután a fényképész nagy hókusz-pókusszal hozzá készülődik a felvételhez, miután megcsinálja, sül ki rendesen, hogy nem sikerült, akkor aztán újból kezdődik az egész munka. Azután, ha megy is dolog, rémületesen lassan, és mégis rosszul megy. Azért rövidesen nehezen tudok egy szerény kis gyűjteményt is rendelkezésetekre bocsájtani. Nagy baj, hogy a képeim hollétéről alig van sejtelmem is. Rengeteg sok kicsi képet festettem, egy-két ülésre, eladás szempontjából. Nagyobb kompozícióim nincsenek befejezve, a téli nagy hideg és az aktmodellem betegsége miatt is. Még ma reggel is tíz celziusz fok hideg volt, és ez így tart öt hónap óta, 25-10 fok között. A műtermet lehetetlen volt befűteni. Megakadt minden valamire való munkám. Talán jó lenne, ha várakoznánk egy pár hónapot. Takács sem veszi talán rossz néven ezt a kérésemet. Hiszen Te nem olyan régen írtál rólam olyan szépen, bátran várakozhatnánk ezután. Hiszen mégis csak illenék, hogy ne mindég a régi dolgaimmal hozakodjunk elő. Szeretnék már újakat adni, hadd lássák, hogy még nem haltam meg. A fényképek gyűjtését azonban már megindítottam, és mihelyt készen lesznek, elküldöm. Könyveséknél vannak: „Szeptember végén”, „Cigányok a műteremben”, „Október elseje”, „Kártyások”, „Kocsisok”, egyféle reprodukciója, de nem az ismert vázlatról, „Az aradi vértanúk”. A szegedi „Békesség veletek” az én jogom. A „Talpra magyar” részlet Hexner gyárosnál Kolozsváron szintén az én reprodukálási jogom. Az itt levő képek mind az enyémek: „Budavár bevétele” Rezsőnél, „Talpra magyar” Bernátnénál, „Húsvét”, „Tavasz” Steinfeldnél és a műtermi képem. Ezekről mindegyikről lehetőleg jó fényképet szeretnék csináltatni. Az idő rövidsége miatt már a római kiállításra nem mehetek, de ezután lesz gondom reá, hogy veletek mehessek. Tamás műkereskedőnek szívesen adok 20 % eladási járulékot. Az árakat, kérlek, állapítsd meg, rád bízom. Az itteni viszonyok sem a legjobbak. Nehezebb egy képet eladni, mint megfesteni. Érdekes hír, hogy a Nagybányai Festőiskola már kapott Szatmár vármegyétől ez évre 50000 lej segítséget. Ezelőtt egy hónappal a Magyarpárt központjától mutatott Mikola 196
