Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
259. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1926. máj. 11. Édes Pista! A leveledet annak idején pontosan megkaptam. írhattam volna azonnal is, de nem tudtam semmi bizonyosat a reprodukálható művekre vonatkozólag, így a körülményekhez képest napról napra kénytelen voltam halogatni ezt. Huszthyt ugyanis rögtön felkerestem, nézegettem is az elém tett fényképeket, de sajnos, azokat egyáltalán nem találtam alkalmasaknak, tehát elhatároztam, hogy az illető művészektől kérdezem meg, hogy melyiket tartják ők maguk legsikerültebbnek. Végre ma délben Börtsök által elküldte Huszthy. Éppen itt volt nálam Mészáros. Meg is kértük, hogy vigye fel hozzád, mert különben 5-6 napot igénybe venne a felküldése. Az Ibolyaszedőkről felküldött fénykép szerintem nagyon jó, hacsak az nem lesz a baja, hogy egy kicsit sötét a tónusa, így a reprodukálása nehezen fog menni. De hiszen tökéletes reprodukciót úgysem lát az ember soha. Megfigyeltem ezt legutóbb Párizsban is. A régi mesterek műveinek a fényképeivel hasonló hibát tapasztaltam. Mindig nehezen ment, és sok csalódást hozott a fénykép utáni megismerésük. Különben forduljatok „Könyves Kálmán”-ékhoz, kérjétek el az Aradi vértanúk és az Október elsején fényképét. Ezek valószínűleg leghamarabb emlékezetébe idézik a közönségnek az én munkálkodásomat. A kolónia tagjai közül még kértem Ziffertől is fényképet. Glatz birkás képéről fényképfelvétel végett Huszthyt megbíztam, de úgy látom, nincs a felküldöttek között. Talán nincs itt a kép Nagybányán. Magamról írván elsősorban a betegségemről írhatok, és valószínűleg ez már másképpen nem is lesz. Mert ugyan kevésbé alkalmatlan, mint az előbb volt, és érzem, hogy az erőm is növekedőben van. Szeretek festeni, ez a legjobban megnyugtat. Mióta hazajöttem, április 4-től a mai napig, máj. 11-ig 11 képet festettem és fejeztem be, ezek közül 7-et már el is adtam, csak a négy fa maradt meg, és ennek nagyon örvendek, mert ezek a jobbak. A munkán kívül sétálgatok sokat, az orvosság szedését el-elhagyom anélkül, hogy annak a nélkülözése közérzetemre károsan hatna. Különben legjobban bizonyítja a javulásomat az, hogy legutóbb a vérnyomásmérő csak 125 (?) mutatott. Az étkezésem természetesen megfelelően dietetikus, amelyet már úgy megszoktam, hogy nem is kívánok mást. Emellett nagyszerű étvágyam van, alig várom az evés idejét. És ami legérdekesebb, szomjas sohasem vagyok. Pedig érzem, hogy nagyon kímélni kell magamat. A szívemre, a véremre úgy vigyázok, mint a gazdaasszony a tejeslábasra, amikor a tűz fölé teszi, nehogy elfusson, állandóan figyelnem kell reá. Ha te nem jöhetsz le, nincs sok reményem reá, hogy az idevaló piktortársaim fenn tudják tartani az iskolát. A nyárra különben okvetlen várlak, nyaralásra és egy kis dietetikus konyhára, jót tesz ez még az egészséges embernek is. Annuska kezét csókolom, Margit csókolja, és alig várja, hogy ismét láthassa. Ölel s baráti szeretettel Jancsi • Huszthy: Huszthy Mátyás nagybányai fényképész, festmények reprodukálásával is foglalkozott MNG Adattár 7630/1955. 169
