Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
260. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1926. aug. 11. Édes Pistám! Augusztus 6-án kaptam meg a leveledet, és ugyanaz nap este megérkezett Annuska a barátnőjével. Margit még aznap este meglátogatta őket, és jól érzik magukat. Nagyon sajnálom, hogy te még mindig nem vagy itt, mert kellemes, szép időjárás volt itt, mialatt másfelé mindenütt viharok dühöngtek, milyen sokat dolgozhattál volna. Emiatt azután minden rugkapálózásom ellenére, az idei korrigálás ismét a nyakamba szakadt. Ugyanis július 8-dikától ismét én végzem az egész iskola, körülbelül 110 ember munkájának a javítását. A bukaresti növendékek ugyanis tiltakoznak az ellen, hogy Krizsán tanítsa őket - mert Mikola, ha néha-néha benézett is, csak pár embert korrigált le - és kérték Csókát, hogy vegye vissza őket, ha éntőlem nem tanulhatnak. Először az volt a szándékom, hogy ezen kívánságukról nem veszek tudomást, de mert erősödött a hangulat, az iskolát olyanformán vettem át, hogy szerdán Krizsán és Mikola, szombaton pedig én megyek be az iskolába korrigálni. Látva azután azt a gyámoltalanságot és ízléstelenséget, amelyet már a modellbeállításnál elkövettek, a következő héten magam állítottam be azokat. Krizsán állotta, de Mikolának úgy látszik, sértette az önérzetét ez a cselekedetem, mert délután - még aznap - a következő sorokat vettem tőle: Kedves János! Sajnálattal értesítelek arról, hogy én részben egészségi okból, részben pedig azért is, mert a tanítást mostani alapokon lehetetlennek tartom, továbbá mert értesülésem szerint a bukaresti növendékek a tanításnál személyedhez ragaszkodnak, az iskolai tanításban nem működhetem közre, Nbánya, 1926. júli. 12. aláírás. Erre a levélre nekem nem lehetett, és nem is volt semmi válaszom. Másnap jött Krizsán, és érdeklődött, úgy suba alatt - mintha a Mikola leveléről semmit sem tudna -, hogy vele mi is legyen. Mert tudomása van róla, hogy a bukarestiek nem fogadják az ő korrektúráját. Én biztattam, hogy ezért csak járjon be, és tanítsa a kezdőket, és mivel más megoldás ez idő szerint nincs, átveszem az egész iskola korrektúráját. Tekintettel légy azonban, hogy én már a múlt év augusztus havában bejelentettem bizalmas formában, hogy tovább ez évnél az iskola vezetését nem vállalom. Egyúttal kijelentettem azt is, hogy az igazgatóságot megtartom, és a tulajdon jogán is mindaddig, amíg az iskola sorsát tökéletesen biztosítva nem látom. A festőiskola a szatmári törvényszék által mint Réti István és Thorma János jogi és erkölcsi tulajdona elismertetett. Mielőtt mi ezen tulajdonjogunkról lemondanánk, célszerűnek látnám meggyőződni arról, vajon akiknek gondjaikra bízzuk az iskolát, tényleg megtudnak-e felelni ezen megbízatásnak. Ezért úgy gondolom, most csak ideiglenesen adjuk - egy évre - a kezeikre. Esetleg ezen terminust két évre is meghosszabbíthatjuk majd, hogy biztosabban ítélhessük meg az általuk elért eredményt. Ha elhanyagolnák, vagy nem tudnák az iskolát vezetni, jogunk lenne azt visszavenni, esetleg másokra bízni. Sajnos, ezen elővigyázatosságra nagy szükség van az iskola fennmaradása érdekében. Ugyanis Ziffer és Valéron kívül a többi törzstagjai a kolóniának soha mélyebben nem foglalkoztak a figurális festészettel. Legfeljebb zug-arcképeket készítettek, de nyilvános kiállításon ezekkel soha sem mertek megjelenni, ezzel a legszomorúbb bizonyítványt állítván ki magukról és a festményeikről. A f. év augusztus 20-án tartandó rendes évi közgyűlésen be fogom jelenteni készségünket a fenti formában, t.i. az ideiglenesen az iskola átadását illetőleg, felhívom az összes törzstagokat, hogy jelentkezzenek azok, akik a tanításra vállalkoznak. Ezekkel azután meg170
