Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
vezetőségével megromlott a viszony, mert az a festőiskola fenntartásában vállalt részét (műtermek és iskolabódék karbantartása) egyre vonakodóbban teljesítette. A nagybányai lakosság is közömbössé vált a festőkkel szemben. A festőnövendékek közt keletkezett viták a követendő művészeti irányzatokról lelkesedés helyett kedvetlenséget és elégedetlenséget eredményezett. A négy vezető közt nem voltak ugyan alapvető nézet- eltérések, de kisebb véleménykülönbségek megakadályozták, hogy erőteljesen, közös irányban vigyék előre az iskola ügyét. 1909-ben Iványi Grünwald Béla elhatározta, hogy kiválik az iskolából. Kecskemétre költözött tanítványaival, ahol az ottani polgármester egy művésztelepet rendezett be számukra. Ok a festészet modern irányzatait kívánták követni. Ez felrázta közönyükből a nagybányai városatyákat, akik meg akarták tartani a városnak a nyári festőtelepet. Thorma Rétivel együtt ki tudott harcolni évi 5000 korona szubvenciót és több műterem és lakás, stb. építését. 1911-re már készen álltak az új szilárd kőépületek, egy fás füves telken a Zazar folyó partján, kb. fél km-re a város főterétől. Ezzel létrejött az ún. nagybányai „művészkert” vagy „festőtelep”. A három vezető, Ferenczy, Réti és Thorma helyzetük megerősítésére és jogi megalapozására 1911. október 21-én létrehozták a Nagybányai Festők Társaságát, amely a kolónián élő festők hivatalos szerve lett. Új iskolarendet is vezettek be, amely szerint a kolónia három alapítója egymást évenkint váltva vezették az iskolát, és ezért a mindenkori vezető 3000 korona honoráriumot kapott. Könyvtárat rendeztek be és személyzetet fogadtak (egy titkárt és egy szolgát), valamint jutalmak, segélyek kiosztására is félretettek egy összeget. Thorma János kezdeményezte az 1912-es nagybányai jubileumi kiállítást, amely a szabadiskola 10 éves fennállását ünnepelte és egyúttal a festőtelep immár 17 éves munkásságát volt hivatva bemutatni. Thormát választották meg a kiállítás művészelnökének. Nagy élőmunkát kellett elvégeznie, be kellett gyűjteni és ki kellett válogatni az kiállítandó tárgyakat. Különböző képtárak és magángyűjtők járultak hozzá képeikkel, úgyhogy végül 76 művész majd 400 alkotását állíthatták ki a festőiskola és a város termeiben. A kiállítás nagy sikernek örvendhetett, a kultuszminisztérium és a vármegye, az elért eredményeket méltatva, a következő évekre megnövelte anyagi támogatását. Az iskola helyzete tehát megint konszolidálódott, az 1913-as évben a tanítványok száma már elérte a 77-et, míg az évi összlétszám az iskolán kívül dolgozó művészekkel együtt meghaladta a százat. A sajtóban pozitív kommentárok jelentek meg, és a hivatalos körök növekvő elismerése elősegítette a más tanintézetekkel történő együttműködést. így pl. a budapesti Képzőművészeti Főiskola 12 ösztöndíjas növendéket küldött a nagybányai nyári szabadiskolába. Az 1914. év még mozgalmasabbnak ígérkezett. Thorma volt az évi soros vezetője az iskolának. Júliusra már 110 festő, festőnő gyűlt össze, Réti szerint „izzott a munkakedv, amikor ránk zuhant a háború.” A festőtelep néhány nap alatt üres lett, a társaság nagy része szétrebbent. A festőtelep ennek ellenére néhány elszánt emberrel továbbműködött, 1915-benaz összlétszám csak34volt, 1916-ban39.1917-ben egyszerre megint felszökken a résztvevők száma 80-ra, sőt 1918 nyarán már 129 festő dolgozott a nyári 86
