Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

a Magyar Állatvédő Egyesület megalapítóját tartanak tiszteletben és akiről Miskolcon Múzeumot neveztek el33.

Lássuk most édesapám feljegyéseit szülei további történetéről:

„Házasságkötésük után, amely Pécelen szép ünnepségek között ment végbe, Édesapám a dömsödi parochiára került segédlelkésznek. Itt várták meg, amíg a péceli lelkészi állás megürül, s mikor ez megtörtént, Édesapám ezt megpályázta. A péceli presbitérium nagy lelkesedéssel választotta meg Édesapámat lelkésznek. Azonban a dunamelléki református püspök, dr. Szász Károly34, Édesapámnak anyai nagybátyja, aki a Krüzsey családdal is távoli atyafiságban állott, s aki Édesapám választását, a „Bach-huszár” származású és (eredetileg) római katolikus vallásé feleségét soha jó szívvel nem fogadta, azzal az ürüggyel, hogy a választás során valamilyen formahiba történt, a választást mint egyházi főhatóság megsemmisítette és, miután az egyházi törvények erre módot adtak, a saját titkárát, György Lászlót35 nevezte ki péceli lelkésznek.

Édesapámat, akit a péceli református hívek és vallásra való tekintet nélkül az egész lakosság őszintén szerette és mert minden vágya az volt, hogy véglegesen Pécelen telepedjen meg, ahol felesége egész rokonsága élt, nagybátyjának a cselekedete annyira elkeserítette, hogy Szász Károly asztalára letette a lelkészi oklevelét és a református lelkészségről 32 éves korában lemondott.”

33 Az Interneten a következő leírást találtam a „Hermán Ottó Múzeum” honlapján:

Herman Ottó (1835. jún. 26. Breznóbánya- 1914. dec. 27. Budapest): természettudós, etnográfus, polihisztor, politikus. Szülei 1847-ben települtek át a Felvidékről a Miskolc melletti Alsóhámorba. Felesége Borosnyay Kamilla (1856- 1916) írónő. A középiskolát Miskolcon, az evangélikus főgimnáziumban végezte, tanulmányai befejezése után géplakatos képesítést szerzett. Becsben munkája mellett autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott, bejárt a bécsi Természettudományi Múzeumba; a bécsi politechnikumot apja halála miatt nem fejezte be. Hatévi dalmáciai katonai szolgálata után Kőszegen fényképészként dolgozott (1863-tól); megismerkedett Chemel Kálmánnal, akinek ajánlásával 31 éves korában a Brassai Sámuel igazgatta kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett. Itt lépett tudományos pályára, s ekkor jelentek meg első írásai. Ekkor főként a madarakkal és pókokkal foglalkozott. 1875-ben került Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrsegéde lett (1875-1879). Elindította (1877) és szerkesztette a tár folyóiratát, a Természetrajzi Füzeteket. A Természettudományi Társulat megbízta Magyarország pókfaunájának felkutatásával; a munka eredménye a háromkötetes Magyarország pókfaunája c. könyv, amelyben 314 pókfajtát írt le (ebből a tudományra nézve 36 új faj volt.). Közben politikai mozgalmakban vett részt, állást foglalt a Párizsi Kommün mellett (1871). A Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagjaként kapcsolatban állt Kossuth Lajossal, akit Turinban többször is felkeresett (1887, 1892); Kossuth javaslatára Szeged országgyűlési képviselőjévé választották (1879). Nagy része volt az Állatvédő Egyesület megalapításában (1883). Ä tudományos madártan, az ornitológia megalapítója Magyarországon. Megszervezte az ornitológusok II. nemzetközi kongreszszusát Budapesten, amelynek nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt létrehozta a Magyar Ornitológiái Központot (1893; Madártani Intézet néven ma is működik), amelynek haláláig igazgatójavolt. Az általa megindított Aquila (1894-től) c. folyóirat a hazai madártani kutatások központi orgánuma volt. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter megbízásából megírta hatalmas sikerű könyvét (A madarak káráról és hasznáról, 1901). A Természettudományi Társulat megbízásából megírtad magyar halászat könyve c. kétkötetes monográfiáját. Elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát. A miskolci ún. Bársonyházi leletekben (1891) az ősember eszközeit fedezte fel; ezzel a magyarországi ősrégészeti kutatások elindítója, a Bükk hegység ősrégészeti feltárásainak kezdeményezője. Élete végén gyakran időzött gyermekkora színhelyén, Alsóhámorban, Pele-lak nevű üdülőjében, amely ma emlékháza. Támogatta Miskolc és Borsod Vármegye Múzeumának megalapítását, amely 1953-tól a nevét viseli. A Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd elnöke (1892-től). A francia Becsületrend kitüntetettje (1900). Sírja Miskolcon a Hámori temetőben található (1965-től).

34 A püspök felesége nagyapám anyjának, Gaál Annának, az unokatestvére volt.

35 A fent mellékelt anyakönyvi kivonatot már az újonnan kinevezett László György lelkész állította ki 1895-ben.

63