Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

Ez 1895-ben történt. Amiről itt olvastunk, az nagyapám életének legnagyobb tragé­diája volt. Édesapám sokszor emlegette, hogy apját ez az ügy mennyire bántotta egész életében. De a feleségét, nagyanyámat ért támadást annyira indokolatlan sértésnek és felháborító igazságtalanságnak foghatta fel, és nagybátyja, a püspök, mindkettőjük jövőjét érintő intézkedésében egy olyan egzisztenciájukat veszélyeztető rosszindulat kifejezését látta, hogy inkább megvált hivatásától, amelyet mély meggyőződésből és nagy lelkesedéssel gyakorolt addig, minthogy tovább függő viszonyban maradjon rosszakaró rokonától. Dr. Szász Károly református püspök magatartása tényleg ért- hetelennek látszik, hiszen az általa felhozott szemrehányások valóban nem találóak, mert nagyanyám egyrészt elhagyta katolikus vallását és felvette a református hitet, másrészt a „Bach-huszár” jelző is helytelen volt, mert apja nem az elnyomó Bach belügyminiszter idejében36 lett Magyarországra vezényelve, hanem már ott született 1839-ben. A püspököt valóban a rosszindulat hajthatta, igazi indokait bizonyára már nem fogjuk megtudni. Akármi lehetett az oka ennek a szomorú ügynek, nagyapám levonta a konzekvenciákat és búcsút mondott lelkészi hivatásának. A fiatal pár számára ez új egzisztencia felépítését és új kenyérkereseti lehetőség keresését is jelentette, annál is inkább, mert éppen egy családi házat vettek, a péceli református templommal szem­ben és az azzal kapcsolatban felvett kölcsön törlesztése is komoly anyagi teher volt. Nagyapám tehát elhatározta, hogy új foglalkozást választ, és a Magyar Államvasu­taknál (MÁV) keres állást. Ott rögtön fel is vették, mint hivatali alkalmazottat. Az ötlet sógorától, Hermann Gézától származhatott, aki ugyancsak a MAV-nál dolgozott, mint hivatalnok, felügyelői rangban. Nagyapám Budapesten a MÁV központi igazgatóságá­ban kezdte pályáját, és hamarosan megkapta ő is a felügyelői kinevezést. A vasúti rend­szernek (amely Magyarországon a Pestet és Vácot összekötő, 1846-ban megnyílt 40 km hosszúságú első vasútvonal óta rohamosan kiépült, és majdnem az egész országot behálózta) nagy személyzeti igénye volt, mind adminisztratív, mind operatív részlegei­ben. A vasút a legmodernebb közlekedési intézmény volt akkoriban, és nagy közked­veltségnek örvendett országszerte. Egy ott történő alkalmazás tehát nemcsak biztonsá­got, hanem bizonyos tekintélyt is kínált. Nagyszüleim továbbra is Pécelen laktak az új házukban, amelyben közben beren­dezkedtek. A mellékelt kép a házat 2009-ben mutatja, amikor egy látogatásom alkalmá­val lefényképeztem. Nem sokat változhatott az épület lényegében nagyszüleim ottléte óta, de persze az új tulajdonosok renoválták a több mint 100 éves épületet. Egyszerű, kis családi ház látható, az utca felé néző részhez csatlakozó, hosszabb, tornácos folyta­tást csak sejteni lehet a képen. A következő kép a ház előtti péceli főutcát mutatja, amelyen a nagyszüleim házával szemben fekvő Ráday-kastély látható, egy kicsit tovább 36 Alexander von Bach 1849-től 1959-ig volt az Osztrák Császárság belügyminisztere. Klerikális neo-abszolutista beállítottságával osztrák központi államot akart létrehozni, tekintet nélkül a nemnémet nép­csoportokra. A „rebellis“ Magyarországon egy durva elnyomásrendszert rendezett be, amely a magyarság mély ellenszenvét váltotta ki. 64

Next

/
Thumbnails
Contents