Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

Nagyszüleim 1893. december 16-án léptek a péceli református templom oltára elé, ahol nagyapám barátja, Kerecsényi Zoltán református lelkész eskette meg őket. Erről tanúskodik az alábbi okmány.

Ebben az okmányban az a különleges, hogy itt látható nagyanyám lányneve először két r-rel „Herrmann”-nak írva és nem egy r-rel, tehát „Hermann”-nak, mint a család összes előző irataiban. Itt látszik, hogy az anyakönyvvezetőknek még a 19. század végén is milyen nagy befolyásuk volt a családnevek írásmódjára, és hogy feltehetően figyel- medenségük, vagy nemtörődömségük folytán, sok névvariáció keletkezett, amelyek azután érvényesek maradtak. Nagyanyám leánykori neve ezután mindenesetre „Herrmann” lett, amint a későbbi okmányok mutatják. Az esküvőn különben résztvett a Hermann család egy illusztris tagja, az akkor már országszerte ismert Herman Ottó, aki nagyanyám másodfokú unokabátyja volt és akivel a család laza kapcsolatot tartott. Nagy megtiszteltetés volt nagyanyám számára, hogy az országos hírnevű nagybácsi eljött az esküvőjére. Hogy Herman Ottó vezetéknevének az írásformája megint eltér a fent leírtaktól, arról valószínűleg ugyancsak az anyakönyvvezetők tehernek, bár az is lehet, hogy Herman Ottó, vagy apja beleegyezésével történt, hogy kevésbé németesnek, inkább magyarosnak íródjék a név. Mindenestere kitüntetés volt az ifjú pár részére Herman Ottó nagybácsi jelenléte, aki tudósként és politikusként már akkor híres ember volt és akit ma is pl. mint számos természettudományi kutatási szakterület magyarországi kezdeményezőjét (ornitológia, ősrégészet, ősfoglalkozások kutatása, stb.) és mint

62