Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

született. Az ifjú párnak egy évvel az esküvő után, 1872-ben született meg az első gyermeke, nagyanyám Hermann Margit, akinek a keresztlevelét már az imént bemutattunk.

Hermann Antal és neje Pécel városának felső társadalmi rétegéhez tartozott, amit már az a tény is bizonyít, hogy nagyanyámnak a keresztapja az előbbiekben közölt keresztlevél szerint gróf Ráday Pál volt, akinek pompás kastélya a mai napig Pécel község fő látványossága. Dédszüleimnek első gyermekük — Margit (nagyanyám) — után még egy fiuk és egy lányuk — Géza és Aranka — született. A három gyerek az iskoláit rendesen végezte és ahogy lassan felnőttek, a két lányt állítólag különleges szépség tüntette ki. Ekkor, az 1890-es évek elején súlyos csapás érte őket, amikor a családfő, Hermann Antal dédapám, hirtelen meghalt. Hogy családjának a megélhetését biztosítani tudja, Hermann Amália, dédanyám állást vállalt a Magyar Királyi Postánál, és rövid időn belül a péceli postahivatal főnöknője lett.

Ezután a családtörténeti visszapillantás után ott folytathatjuk a történetet, ahol néhány oldal előtt abbahagytuk, ugyanis ott, ahol Thorma József, református lelkész nagyapám és Hermann Margit nagyanyám megismerkedtek és egymásba szerettek. A fiatal pár boldogságának, úgy hitték nem állnak komoly akadályok az útjában. Hiszen mindkét családban a jövendőbeli anyósok (a jövendőbeli apósok, mint tudjuk, akkor már nem éltek), a testvérek, valamint a családok többi tagjai örömmel fogadták az új családtagot. Egy kisebb akadálynak látszott a tény, hogy nagyapám, mint református lelkész nem házasodhatott meg katolikus lánnyal. Sem református, sem katolikus pap nem eskethette volna meg a párt. Tehát a jegyespár egyik részének konvertálnia kellett a másik vallására. Mivel ez a lehetőség nagyapám részéről a református papi hivatásának feladását jelentette volna, csak az jöhetett számításba, hogy nagyanyám konvertál jövendő férje vallására. így is lett, nagyanyám áttért a református hitre. Hogy milyen procedúrát jelentett ez akkor, azt nem tudtam kideríteni, de nem lehetett túl bonyolult (sem a formális, sem a lélektani része), hiszen Magyarország különösképen kevert vallású ország, ezért ilyen probléma gyakran lépett fel, és bizonyára megvoltak a kipróbált módszerek a megoldására.

61