Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
nél kellett látogatást tenni. Munkát a Tiszai Nádgazdaságnál kapott, nádkévék rakodása, szállítása a telephelyre, nagyság szerinti szortírozása. Nehéz testi munka volt a tűző nyári napon. De fizetést kapott és most már ő is tudott segíteni a szüleinek. A jövőjüket illetően azoban nem sok kilátás volt, hogy sorsúk jóra fordul. Ebből az időből származik a mellékelt kép, amely Aladárt mutatja egy romhalmaz előtt és amelynek hátára azt írta, hogy „my life and I” (magyarul: az életem és én). 1953 őszén az új kormány (Nagy Imre lett a miniszterelnök) amnesztiával megszüntette a kitelepítést, azonban a kitelepí- tetteknek nem volt szabad egykori lakóhelyükre visszatérni, hanem új lakóhelyekre kellett költözniük. Budapest tabu volt, akinek nem volt munkája, nem kapott oda letelepedési engedélyt. így került Tivadar, Boriska meg Aladár 1953 végén Érdre, Tivadar egyik barátja révén, egy egyszobás, fűteden, albérleti lakásba. Érd 20 km-re fekszik Budapesttől, sok egykori kitelepített élt ott, például a Hardy család. Rokonok nyugatról csomagküldeményekkel segítettek. Madár a Gyapjútermelő Vállalat budapesti központjában kapott állást, lényegében az ő fizetéséből élt meg a család. Éeladata volt az építőanyagot szállíttatni különböző Miskolc környéki juh-hodályok építéséhez. Öt sofőr dolgozott az irányítása alatt. Sikerült neki behozni Tivadart mint nappali őrt az egyik Miskolc melletti telepre, Kány községben. Ott egy jóindulatú párttitkár, Labanc elvtárs, szimpatikusnak találta Tivadart. Szeretett kártyázni és sokszor elvitte Tivadart „inspekciós útjaira” a hintóval. 1955-ben Aladárt munkaszolgálatra hívták be Komlóra. A „megbízhatatlan” katonaköteleseket ugyanis nem fegyveres katonai szolgálatra hívták be, hanem munkaszolgálatra. Aladárt, mint börtönviselt osztályidegent, tehát a komlói bányában szánták föld alatt végzendő munkára. Ehhez semmi kedve nem volt, ezért szívbetegséget szimulált az orvosi vizsgálatnál egy légzési technikával, amelyre egyik börtöntársa tanította. Ezzel olyan magasra tudta a pulzusát felvinni, hogy nemcsak a szolgálati alkalmatlanságot állapítottak meg, hanem néhány hétig a pécsi honvédkórházban kezelték (ahol többször kellett még produkálni a légzési műveletet). Aztán leszerelték Aladárt. Tivadar és Boriska alig tudott keresettel hozzájárulni a család eltartásához, 1957-ig kizárólag Aladár keresetéből éltek mindhárman. Ö mindenféle munkákat végzett, 1955-ben a Könnyűipari Gyárfelszerelő Vállalat lett a Gyapjútermelő Vállalat utóda, itt Aladárból vasipari segédmunkás lett. 1955 nyarán mint segédmunkás került az Ofotérthez. Eleinte mint csomagoló dolgozott hónapokig, később mint filmhívót foglalkoztatták. Térjünk most át a többi budapesti rokonra. Thorma Judit unokatestvérem az érettségi után beiratkozott a műegyetemre, ahol szépen haladt előre a gépészmérnöki tanulmányaival. Édesanyjával és annak testvéreivel együtt laktak az újpesti házukban. 1953-ban megházasodott egy fiatal mérnökkel, Gebefügi Miklóssal, és 1954-ben meg502
