Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
az MSzM ezután egyre kisebb szerepet játszott az emigrációban és az MHBK pozíciója megerősödött. Farkas ezután inkább az ABN keretében tevékenykedett213. Rátérve a személyes történetemre, húsvétkor örömteljes meglepetésben részesített Diti, kaptam tőle egy szép új kerékpárt. Ez akkor különleges ajándék volt, nem volt minden osztálytársamnak még ilyen járműve. Nagy, csillogó, felnőttnek való kerékpár volt. Miután a közeli Angol Kert parkútjain megtanultam ezzel az új járgánnyal bánni, büszkén mentem vele az iskolába, ahol az osztálytársaim is megcsodálták. Emlékszem, hogy akkor ettem először Nestlé-csokoládét is. Diti ugyanis, mint a Szabad Európa Rádió alkalmazottja, a PX-ben (rövidítése az angol „Post Exchange” névnek) vásárolhatott. Ez egy áruház volt, amelyet az amerikai katonáknak létesítettek és ahol olyan árukhoz lehetett jutni, amelyek a német üzletekben nem voltak kaphatók. így már a Coca-Cola-t és az ugyancsak amerikai Hershey-csokoládét is megismerhettem, de a svájci csokoládé (amit akkor a német üzletek még nem árusítottak) újdonság volt számomra. A környékbeli üzletekben jól kiismertem magam, mert anyám sokszor küldött bevásárolni. Kis boltok voltak a lakásunk környékén, szupermarketok akkor még nem léteztek (az első 1955-ben nyűt meg kb. egy kilométerre). Még emlékszem az akkori árakra is, amelyek hosszú éveken keresztül eléggé stabilak voltak. A péknél egy kiló kenyér 60 Pfennig, egy zsemlye 6 Pfennig, egy „Amerikaner”-sütemény 10 Pfennig volt. A tejcsarnokban egy liter tej (amit magávalhozott kannába csapolták a vevőnek) 20 Pfennig volt, egy tojás 5 Pfennig. A húsboltban anyám maga vásárolt be, arra emlékszem, hogy akkor a marhahús olcsóbb volt, mint a disznóhús, csirke pedig ritkán volt kapható, és megpucolatlanul lógott a kampón. Ez a legdrágább hús volt és csak ritkán, ünnepekkor került az asztalra. Húst egyszer-kétszer egy héten ettünk, sokszor ettünk burgonya-ételeket (paprikás krumpli, rakott krumpli, héjában sült krumpli) és tésztákat (makaróni és széles metélttészta). Az iskolában nem szerepeltem túl jól, különösen számtanban szereztem rossz jegyeket. Talán belenyugodtam osztályfőnököm, Bock tanár úr megítélésébe, aki előző évben kijelentette apámnak, hogy számtanból nem fogok megfelelni az iskolai követelményeknek. Lehet, hogy elfogadtam ezt a véleményt, és ezért nem is nagyon iparkodtam. Apám azonban nem elégedett meg ezzel, hanem bevezette, hogy naponkint együtt gyakoroljuk az iskolai feladatokat. Ekkor a törtszámok voltak a tanrendben és apám maga fogalmazott számtanpéldákat, amelyek megoldását aztán órákhosszat gyakorolta 213 Farkas 1955-től, mint az ABN katonai bizottságának a vezetője, a NATO tanácsadójaként működött. Ebben a minőségben 1958-ban nagy távolkeleti utat tett és meglátogatta Amerika ottani szövetségeseit. Thájföldön, Dél-Vietnamban, a Fülöp Szigeteken és Taivanban az államelnökök (pl. az utóbbi országban Csiang Kai-Sek) illetve a honvédelmi miniszterek fogadták. Visszatérése után felkeresett bennünket és beszámolt az élményeiről. Ekkor találkoztam vele utoljára. 1970-ben Horthy Miklós és Habsburg József főherceg után a Vitézi Rend harmadik főkapitányává választották Farkast. 1980-ban halt meg Amstorfban, ott is van eltemetve. 495
