Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - A müncheni évek

velem. Én kénytelen voltam magamat ennek a szigorú fegyelemnek alávetni, holott inkább a környékbeli cimboráimmal játszottam volna. Akár tetszett, akár nem, dolgoznom kellett és az eredmény meg is jött, lassan megjavultak a számtan jegyeim. Ha apám nem vezette volna be ezeket a gyakorlatokat, lehet hogy Bock tanár úr jóslata teljedesedik be. Apám segítsége nélkül mindenesetre nehéz sorsom lett volna az iskolában.

Diti gyakori látogatásai közben sokat mesélt az utazásairól. 1954 tavaszán Angliában voltak, ahová Imrét a Száműzött írók PEN214-csoportja küldte ki, hogy részt- vegyen a Londonban megrendezett Nemzetközi PEN-Kongresszuson. Egyúttal, mint a Szabad Európa Rádió szerkesztője, tudósítóként vett részt a Kongresszuson. Diti, mint a PEN-kiküldött felesége, is vele utazott és elragadtatva mesélte hazatérésük után, milyen nagy élmény volt az angol fővárost megismerni, a híres képtárakat és múzeumokat végigjárni, és London környékén Windsor Castle-t és Hampton Court-ot meglátogatni. Nagy élmény volt a londoni polgármester fogadása a PEN-résztvevők számára, valamint a találkozás az angol fővárosban élő magyar emigráns írókkal, Cs. Szabó Lászlóval, Szabó Zoltánnal, Ignotus Pállal, Tábori Pállal, akik az Imre által szerkesztett Látóhatár folyóirat munkatársai voltak.

Egy másik utazásuk Svájcba vitte őket, ahol azon a nyáron rendezték a Labdarúgó Világbajnokságot. Ez magánút volt és Imre, mint nagy futballrajongó, már előre beszerzett jegyeket a meccsekre. Ezeket más-más svájci városban tartották és Ditiék mindenhová elutaztak. Többször látták a híres magyar „aranycsapat”-ot játszani, amely ott egyik győzelmet aratta a másik után. Végül a döntőn is ott voltak Bernben, amikor a magyarok már vezettek a német ellenfelükkel szemben, de a végén elvesztették a mérkőzést. Imre és Diti, a játszma szemtanúi nagyon drukkoltak a magyaroknak, és csalódással kellett tudomásul venniük a végeredményt.

Ezt a döntőmeccset Münchenben a rádióban hallgattuk az apámmal. Számomra is érdekes tapasztalat volt, hogy egyszerre drukkoltam a magyaroknak és a németeknek! A magyar gólokat ugyanúgy örömmel fogadtam, mint a németeket. Ez furcsának, szinte hihetetlennek hangzik, de akkor ugyanúgy azonosultam a német játékosokkal, mint a magyarokkal. így nem volt számomra csalódás az eredmény, hanem „német én”-em meggondolás nélkül örült a német csapat győzelmének. Másnap az iskolát a gyerekek bolondokházzá alakították át! Kollektív büszkeségükben, örömükben az asztalokon ugráltak, énekeltek, kiabáltak. Nem győzték ünnepelni, hogy végre a németek egy fontos nemzetközi világeseménynél első helyre kerültek. A tanárok mosolyogva tűrték az öröm kitörését, aznap elmaradt a tanítás.

Itt szeretnék egy pár szót szólni a magyar és német identitásomról, illetve ennek az identitás-kérdésnek a bonyolultságáról. Kisgyerekkorom óta számomra természetes

214 A PEN (poets, essayists, novelists rövidítése) egy 1921-ben alapított nemzetközi írószövetség. Fő céljai a lelkiismereti szabadság, a sajtószabadság és szellemi szabadság kivívása a világ minden országában, valamint a népek közötti béke és megértés előmozdítása. A Száműzött írók PEN-csoportja (Writers in Exile) a II. Világháború után alakult 1951-ben Londonban, Tábori Pál, az ott élő magyar író kezdeményezésére.

496