Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
Óvatosan, a házunk hátsó lépcsőjén felmászva nyitottam be a konyhánkba. Abban a pillanatban apám már nyakon is csípett, és sűrű szidalmak között („Majd adok én neked, felöltözve a hideg, nagy sodrású folyóba ugrani!”, stb.), keményen elnáspángolt. Az egész csak egy percig tartott, aztán húzott a lakásunkba, ahol lerángatta rólam a vizes ruhát és becsavart egy nagy törülközőbe. Én meglepetésemben szóhoz sem jutottam. Honnan tudott az apám az ügyről? Lassan derengett, hogy a balkonunkról, vagy az ablak mögül nézhette végig ügyeskedéseimet, hiszen ott belátható volt a sportpálya, a töltés a vízpartig és az Isar folyó a Tivoli-hídig. Persze azt is látta, hogy a hátsó lépcsőn osonok fel. Apámat rettenetesen felháborította, hogy ilyen buta és könnyelmű volt a fia. Ezért ütött meg először (és utoljára) életemben. De ezzel a büntetés még nem volt befejezve, egy fél órát kellett ezután még a sarokban térdelnem. Bűntudatom, az — persze — megvolt. Ezért nem is esett nehezemre a térdelés után következő bocsánatkérés apámtól (ez volt a büntetési szertartás befejezése). A húsvét azért mégis harmonikusan fejeződött be. A tavasz azután kellemesen telt. Szép élmény volt például számomra, amikor a Viernstein fiúk Diessenből feljöttek látogatóba Münchenbe és kirándultunk a csodálatos és egzotikus növényekkel teli Botanikus Kertbe. Ezt megörökítette apám a mellékelt képen, amelyen Péter és Klaus között állok, mögöttünk meg Frl. Messner és anyám. Frl. Messner különben ebben az időben kiköltözött a közös lakásunkból, három házzal odébb, egy nagy kétszobás lakásba, egy újonnan épült házba. Utódaként, mint főbérlő, egy Donath nevű szudéta- német menekült költözött be az addig Frl. Messner által lakott nagy szobába, feleségével és Inge nevű lányával. Donath megfelelt a háztulajdonosoknak mint főbérlő, hiszen állami hivatalnokként biztos jövedelme volt. Vele és családjával is jól kijöttünk, éppúgy mint a többi addigi albérlő társunkkal. Frl. Messner a tömérdek sok bútorával telegyömöszölte az új lakását, ott is nagy zsúfoltság uralkodott. Ő a nagy szobában tanyázott neorokokó bútoraival, a kisebbik szobába barátnője, Lilly Bornemann költözött. Sokszor voltunk náluk látogatóban anyámmal, a meghitt, jóbaráti kapcsolat továbbra is fennmaradt. Én meg vasárnaponkint továbbra is oda jártam francia nyelvórára. Májusban sor került a bérmálásomra. Ez a szertartás a katolikusoknál a szendélek befogadását jelenti, és ezzel a megbérmált az egyház teljesmértékű tagjává válik. Az iskolámban az osztályom minden tagja katolikus volt, és ezért mindnyájan, sőt a parallelosztályok tanulói is, egyszerre vettünk részt a bérmáláson. Hittantanárunk, Gammel káplán, készített elő minket erre az eseményre. Mint a keresztelésnél a keresztszülő, úgy itt is egy bérmaszülő kíséri a bérmáltat a templomba. Bérmaapámnak szüleim Farkas Ferencet kérték fel, aki készségesen állt rendelkezésre. A bérmálást püspöknek kellett 489
