Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
akkoriban végrehajtania — a mi esetünkben Neuhäusler Weihbischof-ot jelölték ki — és az ünnepélyes szertartást a belvárosi Ludwigskirchében tartották meg. A templomban bérmaapám mögöttem állt, vállamra téve a kezét, amikor a püspök hozzámjött és megmondta a bérmanevem (Franz Xaver, mint a bérmaapámé), a fejemre tette a kezét és aztán két ujjával megsuhintotta az arcomat (ez az életben rám váró csapásoknak a jele, magyarázták az előkészítő tanfolyamon). Szüleim és Diti is eljöttek, és a bérmálás után a templom előtt apám lefényképezett bennünket. Bérmaapám ballonkabátot tart a kezében. Júniusban nagy esemény volt a berlini felkelés, amely 17-én tört ki. Másnap az iskolánkban nem nagyon ment a tanítás, a tanárunk egy rádiókészüléket hozott be az osztályunkba és azon hallgattuk a legújabb híreket, a szovjet páncélosok beavatkozását. A felkelés leverése után még napokig nem tért vissza a nyugalom az iskolában. A felső osztályok egyik este fáklyásmenetben vettek részt a városban a felkelés áldozatainak az emlékére. Befejeződött az első középiskolai évem és az újjáépített Herkulesz-teremben, a müncheni Királyi Rezidenciában — amelynek a legnagyobb része még romokban hevert — tartották az évvégi ünnepséget. Mint iskolai kórustag a színpadon állva éltem meg a beszédeket és az érettségizők bizonyítványának kiosztását. Aztán kórusunk Carl Orff „Carmina Burana”-jából adott elő részleteket. A saját bizonyítványom nem volt különösebben jó, persze számtanból négyest kaptam, ami csak egy fokkal volt jobb a legrosszabb osztályzatnál (ötös). Bejelentették, hogy a következő tanévtől, 1953/54-től kezdve lényeges változások lesznek a bajorországi középiskolák tanrendjében. Az öt osztályzat helyett hatot vezetnek be és a nyolc osztályos középiskolát kilenc osztályra bővítik. Ez mind engem nem nagyon érdekelt, hanem már örültem a nyári szünetnek és a ténynek, hogy nem buktam meg. A hathetes, nagy szünetben megint két hetet töltöttünk Frl. Messner diesseni villájában az Ammersee-nél és ez alkalkommal nem csak a padlásteret kaptuk szállásként, hanem én a toronyszobában tanyázhattam, ahová egy szűk lépcsőn lehetett felmenni. Élveztem ezt az exponált lakosztályt, még ha pici is volt, épp egy ágy meg egy szekrény fért el benne. A Viernstein fiúkkal kellemesen teltek a napok, a hétvégeken Diti is többször kijött meglátogatni bennünket. Sokat úsztunk, csónakáztunk. Flalászni is megtanultam ezen a nyáron, magam készítette horgászbottal. A diesseni nyaralás előtt pedig résztvettem egy kéthetes cserkésztáborban Tutzing városka mellett, a starnbergi tónál. Ezt magyar cserkészek szerevezték és nemcsak Németországból, hanem Ausztriából, Svájcból és Franciaországból is jöttek résztvevők, összesen több mint száz cserkészfiú és cserkészlány. A tóparti, tágas tisztáson néhány 490
