Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek

megszállási zónát érintette, ahol több mint ezer üzem „demontage”-ával a német ipar konkurrenciáját akarták az angolok egyszer s mindenkorra megszüntetni. Másrészt egy fontos anyagforrást alkottak az amerikai és angol katonáktól származó élelmiszeráruk, valamint luxus- és piperecikkek, amelyek nagyrésze a feketepiacra került („cigaretta-valuta”). Ebben a helyzetben George Marshall felismerte, hogy egy teljesen elszegényedett Németországnak pusztító hatása lenne a környező európai országok gazdasági felépülésére. Ezért az „Európai Újjáépítési Program” keretében 1948 és 1952 között majd 1,4 milliárd US-dollárt juttatott Németország nyugati zónáinak. Ezzel nagy hatást — inkább lélektanit, mint anyagit — gyakorolt a német gazdasági élet újból való beindulására. Németország nyugati részében a termelés az 1950-es évek elején elérte a háború előtti színvonalat188.

A Marshall-segély beindulása után a következő lépés a három nyugati zónában keresztülvivendő pénzreform volt. A nyugati hatalmak megegyeztek, hogy az elértéktelenedett Reichsmark helyébe egy új stabil valutát kell teremteni. A „Währungsreform” (valutareform) 1948. június 21-én lépett életbe, és ez a lépés fontos alapköve volt Nyu- gat-Németország későbbi gazdasági felvirágzásának. Ugyanis egy csapásra megszűnt a kényszergazdálkozás, más nevével a „racionalizálás”, és ezzel az 1939 óta életben lévő jegyrendszer. Az üzletek kirakataiban egyszerre rég nem látott luxuscikkek jelentek meg, például csokoládé, szeszesital, cigaretta, pipereáru, stb. Mindezt az új pénznemért a „Deutsche Mark”, vagy „DM”-ért lehetett vásárolni. Minden személy 40 DM „fejpénz”-t kapott, így a mi családunk 160 DM büszke tulajdonosa lett. Szeptemberben aztán fejenként további 20 DM-et osztottak. A Reichsmark készpénzösszegeket és bankszámlákon, takarékbetéteken lévő pénzeket 1:10-hez váltották be. Viszont az árak és bérek 1:1-hez maradtak érvényben. Az járt tehát jól, akinek munkája vagy áruja volt, és az rosszul, akinek takarékolt pénze volt, vagy nem volt munkája. A mi helyzetünk ezek szerint jó volt, a cipészműhely jó minőségű árut termelt, amelyet jó pénzért lehetett eladni. Azonkívül 15 embernek adott munkát és megélhetést. A pénzreform kezdetben még fel is lendítette az üzletünket, mivel voltak emberek, akik a fejpénzt ruházkodásra és cipőre költötték el. Akkor nem sejtettük még, hogy a pénzreform egy olyan folyamatot is elindított, amely cipészüzemünk végét fogja jelenteni.

188 Az e szakaszban kifejtettekhez lásd a Wikipedia Internet-Lexikon „Deutschland 1945 bis 1949” szócikket.

424