Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek
Freisingi életünk 1948 és 1950 között Az 1948-as évben a freisingi környezetünkben még néhány fontos eseményről kell beszámolni. Galiotti Hencinek és Babusnak márciusban kisfia született, akit az Attila névre kereszteltek. Ditire osztották ki a keresztanya szerepét. Holzmann Laci családjában is volt keresztelő, ott a kis Károly született, immár az ötödik gyerek a Holzmann családban. Egy másik rokonról is akad hír. Tóth Zoltánt ugyanis az amerikaiak kidobták a Magyar Iroda vezetői beosztásából. Megelégelték feketepiacos üzelmeit, miután egy feketéző útján az MP letartóztatta egy csomó áruval, amelynek törvényes eredetéről nem tudott felvilágosítást adni. Az amerikaiak a Magyar Irodát áthelyezték Münchenbe, és ott Hennyey Gusztáv tábornokot és egykori magyar külügyminisztert nevezték ki vezetőnek. Zoli bácsit nem csak az amerikaiak fosztották meg állásától és az átengedett szolgálati autójától, hanem szeretője, aki mint tudjuk a szállásadója is volt, amint megtudta az elbocsájtását, kidobta a lakásából. Zoli bácsinak tehát Freisingben nem volt maradása, Münchenbe költözött, ahol régi foglalkozásában, mint ügyvéd próbált új egzisztenciát alapítani. Egy további esemény volt 1948-ban, hogy szeptemberben beírattak engem a freisingi elemi iskola első osztályába. A beiratkozásnál apám mint „Gábor von Thorma” jelentett be, de az első héten a tanítónő megkérdezte a nevemet, és én azt feleltem, hogy „Gábor”. Erre megkérdezte, hogy mi a nevemnek a német fordítása. Azt válaszoltam, hogy „Gabriel”. Erre azt mondta: „Ezentúl Gabriel leszel.” A „von” elöljárószót illetően szüleim, miután több magyar ismerősünk, akik magyar nemesi családból származtak, ugyanezt cselekedték, felvették a „von”-t a nevükbe. Ugyanakkor szüleim német nyelvű igazolványaiban a „von” hiányzott, hiszen oda a magyar irataikban szokásos írásmódot vették át a német hatóságok. Kivéve az iskolai bizonyítványaimat, ugyanaz a helyzet a mai napig az én hivatalos német okmányaimban is189, a nevem ott mindenhol „Gabriel Thorma”. Diti ekkor a gimnázium utolsó osztályát kezdte el. így ketten reggelenkint együtt indultunk iskolába, egyszerre apámmal, aki a lankesbergi műhelyébe ment. Én szerettem iskolába járni, nem voltak nehézségeim, hiszen németül (illetve bajorul) éppúgy beszéltem mint a freisingi iskolatársaim, továbbá már szüleim és Diti megtanítottak számolni és a betűket is ismertem már. A tanítónénink nagyon kedves 189 A „von” tehát az 1961-es értettségi bizonyítványomban szerepel utoljára a nevemben. A „Gabriel” viszont megmaradt, az összes okmányaimban ez lett „Gábor” helyett a hivatalos keresztnevem. Szüleim a „von”-szót nyilván azért illesztették be a nevembe, mert ettől előnyöket reméltek számomra. Hogy a hivatalos okmányokban is belekerüljön a nevünkbe, ahhoz, mint azt 1960-ban megérdeklődtem, Németországban névváltoztatási eljáráshoz kellett volna folyamodni, amelyet azonban sem szüleim sem én nem indítottunk el. 425
