Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek
amely kezdetben csak a karjain és a lábain jelenkezett vöröses, pikkelyes kis foltokat képezve a bőrön, amelyek alatt, ha lekaparják a pikkelyes felületet, mint egy varnál egy vérző seb képződhet. Az orvosok a Psoriasist, amely az immunrendszer zavara által keletkezik, általában egy öröklött betegségnek tartják, amelyet lappangó állapotából egy anyagcserezavar folytán vagy egy lelki megrázkódtatás után törhet ki. Apámnál nyilvánvaló, hogy a fogság váltotta ki a betegséget, mivel közveden a szabadulása után léptek fel először a tünetei. A betegség nem fertőző, és tulajdonképpen nem gátolja a beteget semmiben, de komoly lelki problémákat okozhat neki, mivel környezete előtt a betegség nyilvánvaló és azoknak elutasító reakciói az izoláció érzését válthatják ki a betegekben és depresszióhoz vezethetnek. Gyógyuláshoz vezető álalános terápia a mai napig nem létezik, hanem mindenféle gyógymóddal kísérleteznek az orvosok: diétázás, fürdetés, fényterápia, stb. Apámnak az orvosai általában kenőcsöket írtak fel, amelyek néha segítettek valamelyest, de teljesen eltüntetni a foltokat, a pikkelyeket nem tudták. Apámnak ez a betegség, gondolom, lelkileg sok kínszenvedést okozhatott, rejtegetni igyekezett a sebeit, foltjait. Anyám nem mutatta, hogy apám betegségének külső tünetei különösebben zavarták volna, engem egyáltalán nem zavartak, Dint irritálták talán legjobban. Mindnyájan sajnáltuk apámat, és igyekeztünk közömbösek lenni a bőrbetegségével szemben, és különleges szeretettel és figyelemmel próbáltuk kompenzálni ezt a kellemetlen körülményt. Lássuk most, hogy milyen változások történtek az általános helyzetben. A Németországot megszállva tartó hatalmak között lassan megváltozott a viszony. Az amerikaiak és az angolok egyre szorosabban fogtak össze, és először közös adminisztrációt állítottak fel a két megszállási övezetük között (Bi-Zone). Ehhez kis vonakodás után a franciák is csadakoztak, míg a szovjet megszállási övezet egyre inkább elkülönült. Az egykori szövetségesek között fokozatosan nőtt a feszültség, a két országrész kezdett különválni. Mivel a megszállási állapotot nem akarták örökre fenntartani, a győztes hatalmak terveket szőttek a jövőbeli Németország kialakítására. Míg azonban a nyugati zónák a szabad piacazdaság elvei szerint fejlődtek (szabad verseny, magántulajdon), addig a szovjet zónában a szocialista gazdaság elvei uralkodtak el (tervgazdálkodás, államosítás). Németország kezdett kettéválni, a két gazdasági rendszert nem lehetett egy kalap alá helyezni. Amikor az amerikai kongresszus 1948 áprilisában a Marshall-terwel átfogó segélyprogramot szavazott meg a háborúban lerombolt európai országok számára, a szovjet kormány megtiltotta az általuk megszállt országoknak a segély elfogadását. George Marshall amerikai tábornok és külügyminiszter terve szerint aló szükséget szenvedő európai ország számára 1948 és 1952 között 14 milliárd US-dollárt bocsájtottak rendelkezésre. Németországban a háború utáni két évben a lakosság nagyrészét még a háború alatt a németek által raktárolt anyagokból látták el. A mezőgazdasági termelés lassan indult be, az ország szükségletét csak kis mértékben tudta kielégíteni. Az ipari termelés jóformán teljesen összeomlott, a megmaradt gyárak nagy részét a győztesek leszerelték, illetve lerombolták. Ez nyugaton különösképpen az angol 423
