Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek

átlépni, amely a szovjet és az amerikai zóna közti határt alkotta. A híd előtt a szovjet ellenőrök felszálltak a vonatra és megvizsgálták az utasok igazolványait. Ezek nagyobbrészt munkások voltak, akik reggel a közeli Linzbe utaztak a munkahelyükre, sokan aludtak és az igazolványukat a mellükön összekulcsolt kezükben tartották. Dodó is ezt tette és közben úgy tett, mintha aludna. Az orosz ellenőr csak az igazolványokat nézte, nem kérdezett az utasoktól semmit.

Ezután a vonat továbbgördült, és rövidre rá megállt a 15 km-re fekvő Linzben. Ott Dodó elbúcsúzott a társától és elindult a kórház felé, amelyről a levelekből tudta, hogy Ipolyi Feri ott dolgozik. Feri majd hanyatt esett a meglepetéstől, amikor egyszercsak Dodó betoppant hozzá. Mindenesetre örült a 17 éves, merész rokon fiúnak, és este magával vitte Spital am Phyrnbe. Ott Júlia és szülei nagy örömmel fogdták Dodót, és sok mesélnivaló volt az elmúlt két év történeteiről. Dodó egy-két napig ott maradt az Ipolyi családnál, de aztán vissza kellett indulnia, hiszen ő még gimnazista volt, és vissza kellett mennie az iskolába. Szülei sem tudták, hogy milyen messzi és veszélyes útra ment, nekik azt mondta Dodó, hogy néhány napra vidékre ment egy barátjához. Júlia élelmiszerrel és pénzzel látta el. Feri pedig a kórházban adott Dodónak gyógyszereket és orvosi műszereket, amelyek Magyarországon nem voltak kaphatók és ott nagy értékek voltak. Elkísérte délután Dodót a munkásvonathoz, amely visszavitte őt a szovjet zónába és Bécsbe. Ott leadta a Magyar Fíázban az osztrák igazolványt, a tömegszálláson eltöltött egy éjszakát, másnap ment buszon és gyalog a határra. Ugyanott, ahol leugrott a vonatról, Dodó a bokrokban bújva várt a többi csempésszel a következő vonatra. Amikor az megjelent, és a kanyarban lassított, akkor odarohantak és felugrottak a vonatra, a kifelé utazók meg leugráltak. Néhány perc múlva a vonat már magyar területen haladt. Estére Dodó Budapesten volt. Otthon nagy volt a meglepetés, hogy Dodó ezt a merész vállalkozást végbevitte, és nagy volt a megkönnyebbülés is, hogy sikerült. Meg is dorgálták ezért szülei. Másrészt nagy öröm volt, hogy hírt kaptak Júliáékról és a hazacsempészett dolgok is rendkívül jókor jöttek a nagy szükségben élő családnak. Dodó e tárgyak értékesítésével nagy mértékben tudott segíteni családján.

Ipolyiék különben akkor viszonylag jól éltek. Feri orvosi fizetése kényelmes életet biztosított családjának.

Nemcsak a linzi amerikai kórházban dolgozott, hanem Spitalban is volt a helyi lakosság számára rendelője.

Az 1947-ben készült képen a 31 éves Júlia és a 43 éves Feri láthatók, a másikon pedig Harald (10 éves), Balázs (3 éves) és Péter (2 éves) állnak.

413