Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek

névjegyét, amelyekre felváltva apám és Diti címszavakban felírták a menekülésünk további állomásait. A névjegyeken apám előző nyári, 1944. július és október közti beosztása van feltüntetve, amikor a rendőrség politikai rendészeti osztályának a vezetője volt. A névjegyeken talált feljegyzések alapján rekonstruáltam a menekülés útvonalát, az éjszakázások és pihenések helyeit, valamint a szállásadók neveit is. Persze, szüleim később szóban elmondott emlékeit is beleszövöm a történetbe.

A névjegyek és a rajtuk található feljegyzések ilyenek voltak:

ijmX h - 4o( A-,- «j

Ü crWU -íoJAu* oíAJ-Hmw-peíxt^. Laá

7u>iteu *, w . 2 Áv. «I *+**€*&L.£ U #-uÁ A ^ * Dlí THOHMA TIBOlft--------— M. KIM. ■■NDdBTMACIO*

A POLITIKAI BIlIUfailETI oktAlv VEIITÓJE

Píígr

íq 4L Y -r JT fő

y W . f VOR. TdrORMÄ XIBOR i

M. KIM. »KMUÖBTAWiCIOI A POLITIKAI BEADtIZETI OAJ.TALV VEZETŐJE

if

%

j/.ir-ÜT^o.

n

*

£*t***»h j\/ , \je -* i S” JT

Bécs után folytattuk az utunkat és hajnalban elértük a Gabütz nevű kisvárost, ahol éjszakára sikerült szállást találni egy Leopold Wöhrer nevű lakosnál. Ezen a napon és a rákövetkező éjszakán hosszú utat, kb. 75 km-t tettünk meg.

Március 30-án, Gablitzban maradt a szekérkaraván, egy nap pihenőt tartottak az utasok. Gablitz a Wienerwald nevű dombvidék kellős közepén fekszik. A pihenőidőt a menekültek élelmiszer és takarmány beszerzésére, a kocsik hibáinak kijavítására, illetve a lovak esetíeg szükséges patkolására használták fel. Az autóbusz és a teherautó visszament Magyarországra, ezentúl a szekerünkön utaztunk, amelynek Antal bácsi volt a kocsisa. A német tisztet is visszavezényelték. Apám, aki a hosszú út legnagyobb részét gyalog tette meg, a nap javarészét átaludta.

Másnap, március 3l-én, újból nekiindult a szekérkaraván. Gabützból nyugat felé, a St. Pölten felé vezető úton távoztunk. Nem a főútvonalat használtuk, amelyen nagy volt a forgalom, hanem kisebb, másodrendű utakat használtunk. Mitterndorfban (Diti hibásan Mittelsdorfnak írta a névjegyen) megint két órát kellett várakozni, délutánra elértük következő állomáshelyünket, Weißenkirchent. Az itteni szállásadónk nevét nem jegyezte fel apám. Ezen a napon kb. 35 km utat tettünk meg. Weißenkirchenben egy

344