Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

hét. így is történt, Feri másnap jelentkezett és baj nélkül ismét besorozták katonának és a frontra küldték.

Apám október utolsó hetében felszólítást kapott, hogy jelentkezzék Budapesten a főkapitányságon. Ott közölték vele, hogy új feladatot kapott. Mégpedig a Budapesten lakó rendőrcsaládok kiürítését kellett megszerveznie. A front ugyanis a fővárostól déli és keleti oldalán akkor már csak kb. 50 km-re húzódott az Alföld síkságán. Az Ersekúj- vár-Komárom-Balaton-Barcs vonaltól keletre eső országrészt nagyjából hadműveleti területté nyilvánították és ebbe került a főváros is. Erről a területről tervezte a kormány a hatóságok, intézetek, üzemek és a polgári lakosság kiürítését az ország nyugati részére. Ez óriási feladat volt, nem csak a hivatalok és nagyobb termelőüzemek elszállításából, hanem egy többmillió személyt számláló lakosság evakuálásából állt. Hadműveleti Kiürítési Kormánybiztosnak Szurmay Lajos vezérőrnagyot nevezték ki, aki az év tavaszán már a légoltalmi kiürítést is irányította és Farkas Ferenc vezérezredest bízták meg mint Országos Elhelyezési Kormánybiztost a menekültek elhelyezésével130. Apámnak ezzel a két vezetővel kellett egyeztetnie és megoldania a budapesti rendőrcsaládok elhelyezését a hadműveleti területről az ország nyugati részébe. Már előző légoltalmi kiürítési tevékenységéből ismerte Szurmayt és közelebbi munkatársait, mint pl. a már említett Récsey ezredest, akivel jó légkörben tudott együttműködni.

Apám ugyanakkor egy másik feladatot is kapott, mégpedig mint rendőrségi szakembert beosztották Hódosy Pál vezérőrnagy mellé, akit a nyilaskeresztes kormány október 16-án a rendőrség felügyelőjének és ezzel főparancsnokának nevezett ki. Hódosy előzőleg a csendőrségnél futott be karriert és nyilas érzelmei, valamint kapcsolatai tették alkalmassá az új kormány számára. Nyilván nem találtak számukra eléggé megbízható személyt a rendőrség vezetői között. Apámat azért osztották be hozzá, mert Hódosy - mint addigi csendőrtiszt — nem ismerte a rendőrség szellemét (beállítottságát, gondolkodásmódját). Apám feladata lett volna, hogy segítsen neki új feladatkörében, mint hosszú éves tapasztalattal rendelkező, a rendőrség belső szerkezetét alaposan ismerő szakember. Apámnak azonban — mint nekem évekkel később elmondta — nem tetszett a dolog, mint sok kollégája majdhogynem sértésnek fogta fel egy csendőr kinevezését a rendőri szervezet csúcspozíciójába. Továbbá fölötte ellenszenves volt apámnak új főnöke emberi magatartása, nagyzoló fellépése, fennhéjázó stílusa, a csendőrség rátermettségére és felsőbbrendűségére való állandó hivatkozása. Apám lehetőleg kerülte a vele való kapcsolatot. Ezért jól jött neki, hogy a másik feladatára — a rendőrcsaládok kitelepítésére — hivatkozva, minimálisra tudta csökkenteni a kapcsolatot Hódosyval, aki számára, persze, nem maradhatott titok apám iránta érzett ellenszenve.

130 Bukovszky László, Menekültügy Komárom vármegyében a második világháború végén, Fórom Társadalom- tudományi Szemle, kiadja a Forum Intézet, Somorja, Szlovákia, 9. évf. 2. sz. / 2007,37-50. oldal (Az Interneten megtalálható „http://epa.oszk.hu/00000/00033/00029/pdf/37-50.pdf ‘ alatt).

316