Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
A német kormány nyomására kibocsátott magyar zsidótörvények105 ellenére ezek az emberek 1944. márciusáig ugyan bizonyos korlátozások közt, de viszonylag szabadon éltek és dolgoztak, életüket nem fenyegette veszély106. A németek következő intézkedése, a fejadagok csökkentésén és a zsidók autóinak a lefoglalásán kívül, a zsidóság kényszerlakhelyekre való költöztetése volt. Ezt a vidéki városokban és a falvakban úgy végezték, hogy a zsidók számára gettó-negyedeket jelöltek ki, melyekből a nemzsidóknak ki kellett költözniük. Május elején kezdték meg a zsidók elszállítását az észak-keleti városokból, melyeket az orosz front közeledése miatt hadműveleti területnek nyilvánítottak. A német befolyás alatt álló sajtó azt híresztelte ezzel kapcsolatban, hogy a zsidókat dolgozni viszik Németországba. Arra is volt magyarázatuk, hogy miért viszik az öregeket és a gyerekeket is, ugyanis a zsidók családszerető emberek, jobban fognak dolgozni, ha a családjuk velük van. A zsidók összegyűjtését és bevagonírozását a magyar csendőrség végezte, az a belügyminisztérium alá tartozó fegyveres testület, mely vidéken volt felelős a közbiztonságért és a belső rendért. A vonatokat aztán német SS-őrség kísérte ki az országból. A deportálást végző csendőröket két újonnan kinevezett belügyi államtitkár, Baky László, egy volt csendőrtiszt és Endre László, egy volt alispán irányította, Adolf Eichmannal, a német „zsidófelelőssel” egyetértésben. 1944 július elejéig több mint 430.000 magyarországi zsidót szállítottak el. 1944 áprilisában az angol-amerikai légierő megkezdte magyar célpontok bombázását. Ezentúl állandóvá vált a bombaveszély, különösképpen Budapesten107. Az első légitámadás a fővárost, egy 600 repülőgép által végrehajtott szőnyegbombázás formájában, április 3-án érte. A Sztójay-kormány a németek kívánságára minden lehetséges erőt mozgósított a szovjetek ellen. Áprilisban az 1. magyar hadsereg Lakatos Géza vezérezredes parancsnoksága alatt támadással próbálkozott Galíciában, ám az elszenvedett veszteségek hatására visszavonult a Kárpátok előterébe és védelemre rendezkedett be. A jelentős mozgósítások eredményeképpen a hadsereg létszáma 1944 augusztusára 1 millió főre emelkedett. A németek továbbá lehetőséget kaptak, hogy a magyarországi német lakosság körében kényszersorozást rendeljenek el a Waffen-SS-be. Március 19-én Magyarországon az emberek többsége közömbösen fogadta a német megszállást, így szüleim is. Csak a bombázások kezdete után döbbentek rá a meg105 A már az előbbiekben említett zsidótörvényeken kivül 1943-ban német nyomásra az ún. 4. zsidótörvény lépett érvénybe, mely megtiltotta a zsidók által történő ingatlanvásárlást. 106 John Flournoy Montgomery, 1938 és 1941 között az Amerikai Egyesült Államok követe Budapesten, jól ismerte a magyarországi politikai és társadalmi helyzetet. Az 1947-ben megjelent könyvében „Hungary: The Unwilling Satellite“ egy fejezetében foglalkozik a zsidók helyzetével 1944 előtt (a fejezet címe „A Refuge for One Million Jews“) és megállapítja, hogy „Up to March 1944, Hungary was the only European country East of the Pyrenees where the lives of Jews could be considered as secure.“ (a szerző fordítása: „1944 márciusáig Magyarország volt a Pireneusoktól keletre az egyetlen európai ország, ahol a zsidók életét biztonságosnak lehetett nevezni.“ Megjegyzendő: Svájc és Svédország kivételével.) 107 Az angol-amerikai bombatámadások halálos áldozatainak számát Magyarországon különböző források 16.000 és 20.000 ember között adják meg. 297
