Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
tövében meg nagymama és édesanyám, mindketten fehér nyuszit tartanak az ölükben. Ez különben az első kép, amelyen én is jelen vagyok, de ekkor még anyám domborodó hasában pihentem. A képet 1942 augusztusában vehették fel, és akkor már nem tartott sokáig, hogy én is megjelenhettem. Születésem 1942. szeptember 7-e késő délutánján születtem Budapesten. Anyámat néhány nappal előbb vitték be egy a lakásunk közelében, az Aréna úton fekvő szanatóriumba. Apám épp ott volt, amikor én a világra kívánkoztam. A szülés után felhívta telefonon Ditit a lakásban és közölte vele, hogy minden simán ment. Diti mesélte, hogy a következő párbeszéd hangzott el: Diti: „Fiú?” Apám: „Igen!” Did: „Szőke?” Apám: „Igen!” Diti: „Kékszemű?” Apám: „Igen!” Diti erre lecsapta a telefont és rohant a kórházba, hogy megláthassa az új öcsikéjét. A két Markóczy fiú, Öcsi és Dodó is vele rohant, mivel épp a lakásunkban voltak. Mint Diti később mesélte, az első látás nem ragadtatta el, az arcomon vörös foltok éktelenkedtek és a kopasz fejemen alig volt egy pár hajszál. De a ténytől, hogy most már van egy kistestvére, örömmámorban úszott, és vele örült az egész család. Születésem előtt érte Budapestet az első bombatámadás és elképzelhető, hogy ez volt a világrajövetelem egyik kiváltó oka98. Anyámat különben nagyon megviselte a szülés, az orvosok javasolták, hogy további terhességektől lehetőleg tekintsen el. 98 A „National Geographic Magyarország“ (Online-verzió) 2008. július 30-án a következőket írja.: „Magyarországot először 1942. szeptember 4-én érte bombatámadás. A támadók szovjet gépek voltak. Öt nap múlva ismét éjszakai bombázás: körülbelül húsz szovjet gép repült Budapest fölé, a déli részen okoztak kisebb károkat. Ezután majd egy évig sem szovjet, sem angol-amerikai gépek nem támadtak magyar célpontokat. Az első amerikai bombák 1943. október 24-én estek magyar földre.” 281
