Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
A szanatóriumban készült rólam az első fénykép. Ezen eléggé gyámoltalanul figyelem a világot magam körül. Szüleim elmondták, hogy a kórházi szobánk valóságos virágerdő volt, születésem alkalmából annyi csokrot és dísznövényt kapott anyám ajándékba rokonoktól, barátoktól. Néhány nap múlva azoban vele együtt már hazatérhettünk a Damjanich utcai lakásunkba. Két nappal születésem után apám bejelentett engem az anyakönywezetőségnél és ott az alábbi okiratot állították ki a születésemről. Pár héttel később már vígan nevetgéltem. Diti egyedül volt otthon, amikor a fényképész, akit szüleim rendeltek oda, hogy engem lefényképezzen, feljött a lakásba. Hogy a képen mutatósabb legyek, felültetett. Azt csak utólag tudta meg, hogy ilyen Ids gyereket nem szabad ültetni, hiszen a gerince ahhoz még gyenge. Szerencsére baj nélkül úsztam meg a műveletet, sőt, mint a képen látható, határozottan élveztem. Jó meleg pulóver van rajtam és pártedli, mely azt volt hivatva megakadályozni, hogy leegyem magam. A fejem búbján pedig serkedni kezd későbbi sötétszőke hajzatom. A józsefvárosi plébániatemplomban kereszteltek meg a Gábor névre. Eredetileg a György nevet szánták nekem a szüleim, de aztán kiderült, hogy ez a név akkor nagyon divatba jött és túl sok csecsemő kapta. Ezért a ritkább Gábor nevet választották, hogy ne túl gyakori név tulajdonosa legyek. Keresztszüleim nagybátyám, dr. Markóczy Tivadar és nagynéném, Markóczy Boriska lettek. Ebben az időben Diti a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola — köznyelvben Zene-Akadémiának hívták — „zongora” tanszakának a növendéke lett, ahol Csiby József, aki addig is tanította már otthon, valamint más professzorok oktatták a tehetséges kislányt. Diti szorgalmasan gyakorolt otthon — általában napi két órát — és heti 282
