Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
Barna családban mindegyik lány saját foglalkozású, saját keresetű volt. Úgyszólván mindegyik megállt a saját lábán, és mint ilyenek, példaképei lettek Juditnak annyiban, hogy a nők is lehetnek önállóak. Thorma Ferenc, Thorma Mihály ikertestvére és apám másik unokatestvére, közben állást változtatott, a „Derby” nevű sajtgyárban dolgozott mint raktáros, majd mint raktárfőnök. 1936-ban pedig felesége megszülte a második fiút, Péter-t. 1937 májusában apám felelősségteljes feladatot kapott, ugyanis részt vett az olasz király, III. Viktor Emánuel látogatásának megrendezésében. Feladata a király biztonságát illető intézkedések megszervezése volt. Mivel Magyarországnak ő volt a háború utáni időszak legmagasabb rangú látogatója, a kormány különleges gondot fordított a látogatás zökkenőmentes lebonyolítására. Apám osztotta be a rendőröket, akik a király budapesti útvonalán díszsorfalat álltak, amikor az illusztris vendég a Keleti Pályaudvarról a várba vonult. Ez az út, mint az korabeli leírásokból is kiderül81, fölötte pompásra sikerült. Apám feltehetően megfelelően oldotta meg a rábízott feladatokat, mert az olasz király távozása után, mint felettesei megelégedésének a jelét, megkapta a Signum Laudis (Kormányzói Dicsérő Elismerés) kitüntetését. 1937 tavaszán szüleim elhatározták, hogy elköltöznek a Kisstáció utcából. Nagyobb lakást kerestek és egy tágas négyszoba-hallos lakást vettek ki, Budapest VII. kerületében, a Damjanich u. 26 alatt. 1937 nyarán szüleim, nagyanyám és Difi beköltöztek. Szeptemberben Difit beíratták az első elemibe. Szüleim a lakásukhoz legközelebb eső iskolát választották, hogy Difinek ne legyen hosszú iskolaútja. így esett választásuk a Németbirodalmi Iskolára, (Reichsdeutsche Schule) melynek ugyancsak a Damjanich utcában volt az épülete. Ezt az iskolát 1908-ban alapították, előbb csupán elemi iskolája, 1934-tól gimnáziuma is volt. A Németbirodalmi Iskola kétnyelvű tanintézet volt, némely tantárgyat németül, némelyet magyarul tanították. Szüléimét az az elgondolás is vezérelhette, hogy Difi ott jóformán játszva megtanulja a német nyelvet, mely az akkori Magyarországon a legfontosabb idegen nyelvnek számított. Szerette az iskolát, szívesen járt oda. Nem kellett messzire mennie, hiszen csak néhány házra volt a lakástól. 81 Az Interneten Dr. Hecker Walter szerzőtől „Vári lovasjelenetek“ cím alatt a következő leírást találtam a király budapesti bevonulásáról: „1937 májusában az olasz király, Viktor Emánuel látogat Magyarországra. Lázár Károly testőrparancsnok javaslatát elfogadva Horthy Miklós kormányzó a királyt a Keleti pályaudvarról lovas fogatokkal viteti fel a várba. Az első javaslat szerint az eseményt az összes állami ménes által összeállított fogatok segítségével rendezték volna. Pettkó-Szandtner Tibor, aki ekkor a bábolnai ménes parancsnoka, kiváló, nemzetközi sikerekkel rendelkező fogathajtó volt, emellett az ősi magyar fogathajtás minden titkának kiváló ismerője, amit 1931 -ben megjelent, Magyar kocsizás című kitűnő könyvével is bizonyított, másként vélekedik. Ő azt állítja, ha ezt a javaslat szerint rendezik, akkor ez az egész esemény olyan lesz, mint egy falusi lakodalom, ahová mindenki a saját fogatával érkezik. Az ő javaslatát fogadják el, miután vállalja a fogatok összeállítását és kiképzését is. Végül - valamennyi szürke arab és lipicai lovakkal fogatolt - öt ötös és tizennégy négyes fogat viszi fel a várba a vendégeket és magyar kísérőiket. A fogatokat a lovas testőrség lovasai kisérték. Pettkó-Szandtner Tibor írta emlékirataiban erről az eseményről: .Mátyás király óta nem látott Buda vára ilyen magyar királyi bevonulást, mert bár a bécsi udvar spanyol és osztrák parádéi gazdagabbak, s pompásabbak voltak, de ez valóban az utolsó, kis, legapróbb részletéig is, még az oldalt varrott magyar csizmákig is tiszta, hamisítatlan tiszta stílusban rendezett magyar felvonulás volt.“ A visszautat ugyan autóval tervezték, de az olasz király az utolsó napon megjegyezte, alig váija, hogy ismét láthassa a szép lovakat és élvezhesse a kocsikázást, így meglepetésszerűen igen rövid idő alatt újra kellett szervezni az egész felvonulást, amely simán, sikeresen zajlott le.“ 246
