Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
A képet feltehetően Henci készítette. A sátor előtt látható egy kis fehér kutya, egy spicc, melynek neve „Szuszi” volt. Zoli szeretett Szuszival kocsi- kázni, a kutya is kedvelte az autózást. Mikor beszálltak az autóba, Zoli kinyitotta az ajtót és azt mondta „Szuszi hopp!”, erre a kutya felugrott a vezető melletti ülésre és ott kényelembe helyezte magát. így mesélte Dodó, aki sokszor volt Zoliéknál és el szokta kísérni Zolit kutyájával a városi autózásokra. Zolinak nagy baráti köre volt, melyben különleges helyen szerepeltek az Olaszi-testvérek. Ezek négy vagy öt fivérből álltak, egy fölötte mulatságos, szimpatikus együttes, akik szerettek társaságba járni és többnyire együttesen jelentek meg. Zoliéknál különböző vacsorákon szüleim is megismerkedtek az Olasziakkal és ők is barátságot kötöttek velük, különösképpen Olaszijánossal, aki orvos és Olaszi Sándorral, aki festőművész volt. Markovichék is hozzátartoztak a vidám társasághoz. De erről majd még később. A harmincas évek második fele A családban megint haláleset történt, unokanővérem, Schäffler Éva halt meg 1935-ben, húszéves korában. Éva haláláról csak keveset tudok. Szülei őt fiatalkorában egy apácák által vezetett internátusba adták, ahol nagyon vallásos lány lévén, egyre jobban belevetette magát egy mániákus vallásosságba. Végül elmebetegség tüneteit állapították meg rajta. Szülei erről a rokonokkal keveset beszéltek. Éva az internátusból egy szanatóriumba került, ahonnan rövid idő után közölték a halálhírét. Szülei, Schäffler Poldika nagynéném és férje, Mátyás, fájdalommal és nagy szomorúsággal vették tudomásul az újabb sorscsapást, hiszen a kis Miklós után már második gyermeküket vesztették el. Annál nagyobb ragaszkodást tanúsítottak egyetlen megmaradt gyermekük, Júlia lányuk iránt. O Éva halálakor már 19 éves nagylány volt. Schäffler Júlia ugyancsak egy apácák által vezetett iskolában töltötte gimnazista éveit, mégpedig Ausztriában, Melkben. Oda azért küldte Mátyás, hogy anyanyelvi szinten sajátíthassa el a német nyelvet. A melki internátus akkor nemcsak csodálatos fekvésű és építményként is mutatós barokk-kolostor volt egy nagy szikla tetején a Duna felett, hanem egyben Ausztria egyik elit gimnáziuma is. Az iskolában bencés szerzetesek, illetve apácák oktattak kb. 1000 fiút és lányt. Júlia életre szóló barátságokat kötött osztrák iskolatársaival, legjobb barátnője egy bécsi lány volt, Hedwig („Hédi”) Bauer- Gauss. 243
