Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

Az érettségi után Júlia hazatért Budapestre és beiratkozott az egyetemre, a bölcsészkarra. Ekkor már el volt jegyezve egy ugyancsak fiatal osztrák katonatiszttel, Hans Ruffal, aki az osztrák légierőnél szolgált, tudtommal akkor mint főhadnagy. Júlia 3-4 szemesztert járt az egyetemre, azután megtartották az esküvőt 1937-ben. Sajnos nincs az esküvőről fényképem. Hans Ruff eljött Magyarországra, az egész család megismerte és megszerette a jóképű és rokonszenves fiatal pilótát. Ebből az időből származik itt látható képe, amely szép fiatal lányt ábrázol.

1938-ban Ausztia Anschluss-ja után Hansot átvették a német Luftwaffeba és Júliával együtt Hans új állomáshelyére, Berlinbe költöztek. Júlia később mesélte nekem, hogy ott a Berlin-Gatow-i nagy kiképzőtelepen éltek, ahol repülőterek és kaszárnyák mellett a tiszteknek külön kis házaik voltak. Hansot ekkor már századossá léptették elő és Júliával egy ilyen házban laktak. Júlia élvezte a berlini életet, mint nekem később mesélte, sokat jártak színházba, operába, bálokra, azonkívül volt egy kis autójuk, amellyel az új „Autobahn”-okon bejárták Németországot, illetve kirándultak a Keleti-tengerhez és a hegyekbe. Hansot közben kiképezték mindenféle legújabb hadi repülőgéptípusokon, vadászgépeken, felderítőkön és bombavetőkön. Végül egy zuhanóbombázó (Sturzkampfbomber, „Stuka”) raj parancsnoka lett.

Tudtommal 1939 elején született meg gyermekük, egy kisfiú, aid a Harald nevet kapta. Többször ellátogattak Magyarországra, egy ilyen alkalommal készült a mellékelt kép Hansról. Júlia apja, Schäffler Mátyás nagyon szerette és csodálta vejét, különösképpen azóta, amióta a német Luftwaffe tagja lett. Élvezte, hogy németül, ősei nyelvén beszélhetett vele, bár azon maga is csak a magyarországi svábok vidékies táj szólásán tudott megszólalni. Mátyás továbbra is lelkes híve volt az új német rendszernek, melynek „vívmányait” őszintén csodálta. E magatartásban Mátyás nem volt egyedül, a magyar társadalom számos tagja elismerte, sőt rokonszenwel kísérte a németek és „Führer”-jük eredményeit, mint amilyen volt a munkanélküliség megszüntetése, a gazdasági fellendülés, a berlini Olimpiai Játékok megrendezése és területszerzési akciók, melyek a versailles-i békeszerződés revízióját jelentették, mint a Rajnavidék megszállása, a Saarvidék visszaszerzése, és végül Ausztria bekebelezése a Német Birodalomba. Mátyás azonban rajongásával messze túltett az ádag magyarok érzelmein. Feltéden híve volt a „Führer”nek, kedvenc mondása volt: „Majd az Adolf!”

Mátyás különben is sok mindenben egy különc szerepét játszotta. Bankigazgatói állásának ellenére, bizonyos mértékben sváb paraszti származása ütközött ki rajta és ez magatartását illetően furcsa eredményekhez vezetett. Dodó mesélte később, hogy mint

244