Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

segítségért, ha valamelyik családtag bajba jut, hiszen ő volt az, aki minden bajból valamilyen kiutat talált.

A temetést 1933. november 4-én tartották a Kerepesi temetőben, ahol a családi sírhelyben már szülei is nyugodtak. Itt közlöm a gyászjelentést.

Anyám mesélte, hogy őt, aki végig nagyapámmal volt, és nagyanyámmal együtt gondozta, a fájdalom teljesen lesújtotta, napokig nem tért magához, csak sírt keservesen. Apám sem tudta megnyugtatni. Miután a temetés után megint magához tért, összeült édesanyjával és testvéreivel (és azoknak házastársaival), hogy megbeszéljék a további teendőket.

Mivel nagyapám nem hagyott hátra végrendeletet, tisztázni kellett az örökséget. Mindnyájan egyetértettek abban, hogy Margit veszi át a textilfestő- és a mosodaüzemet, mert úgyis már ő volt ott az üzletvezető, és különben sem akadt a többi örökös közt senki, aki értett volna az üzemekhez, illetve foglalkozni akart volna velük. Azonkívül mindnyájan abban is egyetértettek, hogy a mátyásföldi villát el kell adni.

Szüleim már nagyapám halála előtt fontolgatták, hogy végleg Budapestre költöznek. Mivel a mátyásföldi ház eladása időszerű lett, szüleim elhatározták, hogy Kisstáció utcai 5. sz. házba költöznek egyenlőre — feltehetően abba a lakásba, amelyet nagyszü- leim használtak addig — míg később majd más lakás után néznek. Nagyanyám is a szüleimmel maradt, külön lakásba egyedül nem akart költözni. Anyámmal — legkisebb gyerekével — és annak családjával akart együtt élni. Kívánságát szüleim készséggel teljesítették.

229