Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
ból nevelőnőt fogadtak. Apám szoros kapcsolatot tartott Gyuszival, gyerekkori barátjával. Ha ő Budapesten járt, egyedül vagy családjával, mindig felkereste szüléimét. Egy másik rokoni ág — melyről már szó volt — Thorma Béla és felesége, született Klunther Ágnes, mint tudjuk 1917-ben különváltak. A másállapotos Ágnes az akkor hároméves Alice kislányával visszaköltözött Kiskunhalasról szülővárosába Berlinbe, ahol rövidre rá megszületett a kis fiacskája, aki a Viktor nevet kapta. Ágnes egy idő után kereset után nézett, mert szüleit, akiknél gyerekeivel lakott, nem akarta túlságosan terhelni. Egy titkárnői állást vállalt, melynek fizetése fedezte megélhetésüket. 1920-ban Thorma Béla utoljára eljött Kiskunhalasról Berlinbe, és a hatéves Alice és a hároméves Viktor ekkor látták először apjukat. A szüleik közti viszonyt azonban nem lehetett rendbehozni, Thorma Béla néhány hét után visszament Magyarországra és ezentúl Budapesten élt. 1928-ban mondta ki a német bíróság a válást. Alice és Viktor közben az iskolájukat végezték Berlinben, Alice 1930-ban 16 évesen befejezte a reáliskolát, végzettsége tehát az ú.n. „kisérettségi” volt. Állást vállalt mint gépírónő és 1932-ben megismerkedett a két évvel idősebb Paul Schellenberggel, egy tanítóval. Paul a németországi kommunista párt tagja volt, Alicet a politika kevésbé érdekelte. A két fiatal egymásbaszeretett és 1934-ben összeházasodtak. Ekkor Németországban már egy éve Hider volt a kancellár és Nemzetiszocialista Pártja segítségével egymás után szüntette meg a demokrácia intézményeit. Az új rendszer az ugyancsak diktatúrát óhajtó kommunistákat tartotta első számú ellenségének és kíméletlenül üldözni kezdte őket. Paul Schellenberget is kidobták az állásából, miután megpróbálták átcsalogatni a nemzetiszocialistákhoz és ezzel csődöt mondtak. Sokan mások hajlandók voltak erre, Paul azonban inkább az emigrációt választotta, mivel nem látott maga számára életlehetőséget többé hazájában. Mint meggyőződéses kommunista a Szovjetuniót választotta letelepedési célul. Menyasszonyával, Thorma Aliceszal közölte a tervét, és ő, bár vonakodva, beleegyezett a kivándorlásba. Röviddel az esküvőjük után a fiatal házaspár vonatra ült, és Moszkvába utazott. Ott a már korábban emigrált német elvtársai azt ajánlották, hogy költözzék Engelsbe, a Volganémetek Autonóm Köztársaságának fővárosába, ott könnyen talál állást mint tanító, pl. egy német tannyelvű iskolában. A két fiatal ezt a tanácsot megfogadta, és így kerültek Engelsbe, ahol Pault rögtön alkalmazták egy elemi iskolában, ahol németül folyt a tanítás. Alice az iskola irodájában talált munkahelyet. A kalandos út tehát egyelőre jól sikerült, és a két fiatal boldogan költözött a hatóság által kiutalt egyszobás lakásba. Közben Viktor Berlinben ugyancsak elvégezte a reáliskolát, „kisérettségi” végzettséggel. Ezután egy Technikumba iratkozott be, ahol híradástechnikai kiképzést kapott. Ö nem értette nővérét Alicet, hogy hogyan mehetett a Szovjetunióba, melyről elég rossz képet alkotott magában. Viktor a nemzetiszocialistákat is gyanakodva figyelte, bennük éppúgy nem bízott mint a kommunistákban. Végezetül néhány mondat dr. bánóczi Végess Árpádról, akiről már az előbbiekben is szó volt. O az a távoli rokon, akinek birtokában volt a Thorma család címereslevele, 226
