Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

így tehát nőtt és gyarapodott a család és 1932 augusztusában az alábbi kép készült, amikor szüleim a Budapesten tartózkodó Markovichékkal találkoztak a kis Aladár keresztelésén. A kép közepén páter Zimányi Mihályt, a premontrei szerzetesrend kano- nokját látjuk, aki —, mint a Holzmannok „családi papja” —, a keresztelési szertartást elvégezte. Balról jobbra sorakoznak dr. Markovich Aladár és felesége Kató, ölében a 3 éves Erzsébettel (becenéven ,,Csöpi”-vel). A következő pár dr. Markovich Tivadar és felesége Borbála („Boriska” nagynéném), aki az újszülött kis Aladárt (,,Öcsi”-t) tartja. Mellettük Tivadar („Dodó”) fiuk áll. Aztán következik apám, dr. Thorma Tibor (szokásának megfelelően egyenruhablúzban) és anyám Janka, ölében Edit („Diti”) lányukkal. A sort pedig Markovich Sándor zárja, aki előtt felesége Józsa („Dodi”) ül.

Ditike ekkor már mindenki megelégedésére szépen megtanult beszélni és olykor lyukakat kérdezett a körülötte mozgó felnőttek hasába. Apám előhozakodott a kérdéssel, hogyan szólítsa meg a gyerek a szüleit. O a magázást javasolta — mint ahogy gyerekkorában otthon megszokta — és úgy érvelt, hogy „a gyerek sohasem tud olyan szemtelen vagy sértő lenni szüleivel szemben, mint a tegezésnél”. Anyám, aki a Holzmann családban fennálló szokás szerint tegezte a szüleit, vehemensen ellenezte a magázást, azzal az egyszerű indokkal, „hogy ilyen maradi bolondságot be sem vezetünk”. Ez eldöntötte a vitát, Ditike tegezhette a szüleit és a megszólítást illetően az „anyuka” és „apuka” neveket vezették be.

Ebből az epizódból kitűnik, hogy anyám nem volt a belenyugvó, megalázkodó, magát férje akaratának alárendelő asszonytípus, amely akkoriban még a női társadalom nagyobb részét jellemezte. Ha határozottan más véleménye volt, nem tért ki a vita elől, hanem harcos módon kikelt a maga igazáért. Apámnak ezt hamar tudomásul kellett vennie, azonban ő sem volt meghunyászkodó természet, és ezért egész házaséletükben

213