Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
gyakran vitáztak, nemcsak egzisztenciális és elvi kérdésekben, hanem sokszor kis dolgokban is. Apám hivatali beosztásában változás történt, 1932-ben a budapesti rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályának személyzeti előadójává léptették elő. Ezáltal majd ezer rendőr, rendőrtiszt, és detektív személyzeti ügyeinek intézése lett a feladata, melyet néhány beosztott munkatárssal kellett ellátnia. Mindenesetre felelősségteljes munkakör volt a 35 éves rendőr-tiszt számára és elöljáróinak az iránta érzett bizalma és az addig végzett munkájával való megelégedés jutott ezzel kifejezésre. A család a harmincas évek elején 1932-ben szomorú esemény történt a családban, meghalt a 8 éves Schäffler Miklós. Miki, ahogy a családban nevezték, egy csendes, kedves és okos kisfiú volt, akit mindenki szeretett. Gimnáziumba járt már, amikor állandó fejfájásról kezdett panaszkodni. Apja, Schäffler Mátyás, akit közben a Hitelbank igazgatójává neveztek ki, öccséhez, a belgyógyász dr. Schäffler Józsefhez vitte el Mikit, hogy az állapítsa meg a fejfájások okát. József, aki akkor már kórházi igazgató és egyetemi magántanár volt, hamar megállapította a röntgenfelvételekből, hogy egy agytumor okozza Miki fájdalmait. Ez egy ijesztő hír volt, mert az akkori orvostudomány még nem tudott ilyen tumort operatív módon eltávolítani. Hogy ne legyen tévedés, a legnagyobb budapesti orvos-tekintélyeket is konzultáltak, de sajnos azok is megerősítették József diagnózisát és a megállapítását, hogy nem lehet operációval segíteni. Miki haláltusája hónapokig tartott, az egész család vele szenvedett, mindenki szerette a kedves, okos gyereket, de nem lehetett rajta segíteni. A kép Mikit mutatja egy évvel halála előtt, amikor még nem volt beteg. A legborzasztóbb, természetesen, szülei számára volt gyermekük elvesztése. Anyja, Schäffler Poldika nagynéném, csendesen szenvedett, apja, Schäffler Mátyás viszont őrjöngött fájdalmában. Dühöngve civakodott a kegyetlen sorssal. A rokonság részvéttel és együttérzéssel kísérte kitöréseit. Anyám és más rokonok azért mégis megbotránkoztak Mátyás olyan kijelentésein, minthogy „az Isten nevét ezentúl csak káromlásra fogom használni”. Mátyás kérkedett ateizmusával és nem törődött azzal, hogy mások vallásos érzéseit ezzel megsérti. Hiába, Mátyás bácsi hajlamos volt az extrém nézetek felé, nem csak vallási dolgokban, hanem politikai téren is, mint később látni fogjuk. 214
