Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

gyakran vitáztak, nemcsak egzisztenciális és elvi kérdésekben, hanem sokszor kis dol­gokban is. Apám hivatali beosztásában változás történt, 1932-ben a budapesti rendőrfő­kapitányság bűnügyi osztályának személyzeti előadójává léptették elő. Ezáltal majd ezer rendőr, rendőrtiszt, és detektív személyzeti ügyeinek intézése lett a feladata, melyet néhány beosztott munkatárssal kellett ellátnia. Mindenesetre felelősségteljes munkakör volt a 35 éves rendőr-tiszt számára és elöljáróinak az iránta érzett bizalma és az addig végzett munkájával való megelégedés jutott ezzel kifejezésre. A család a harmincas évek elején 1932-ben szomorú esemény történt a családban, meghalt a 8 éves Schäffler Miklós. Miki, ahogy a családban nevezték, egy csendes, kedves és okos kisfiú volt, akit mindenki szeretett. Gimnáziumba járt már, amikor állandó fejfájásról kezdett panaszkodni. Apja, Schäffler Mátyás, akit közben a Hitelbank igazgatójává neveztek ki, öccséhez, a belgyó­gyász dr. Schäffler Józsefhez vitte el Mikit, hogy az állapítsa meg a fejfájások okát. József, aki akkor már kórházi igazgató és egyetemi magántanár volt, hamar megállapí­totta a röntgenfelvételekből, hogy egy agytumor okozza Miki fájdalmait. Ez egy ijesztő hír volt, mert az akkori orvostudomány még nem tudott ilyen tumort operatív módon eltávolítani. Hogy ne legyen tévedés, a legnagyobb budapesti orvos-tekintélyeket is konzultáltak, de sajnos azok is megerősítették József diagnózisát és a megállapítását, hogy nem lehet operációval segíteni. Miki haláltusája hónapokig tartott, az egész család vele szenvedett, mindenki szerette a kedves, okos gyereket, de nem lehetett rajta segíteni. A kép Mikit mutatja egy évvel halála előtt, amikor még nem volt beteg. A legborzasztóbb, természetesen, szülei számára volt gyermekük elvesztése. Anyja, Schäffler Poldika nagynéném, csendesen szenvedett, apja, Schäffler Mátyás viszont őrjöngött fájdalmában. Dühöngve civakodott a kegyetlen sorssal. A rokonság részvéttel és együttérzéssel kísérte kitöréseit. Anyám és más rokonok azért mégis megbotránkoztak Mátyás olyan kijelentésein, minthogy „az Isten nevét ezentúl csak káromlásra fogom használni”. Mátyás kérkedett ateiz­musával és nem törődött azzal, hogy mások vallásos érzéseit ezzel megsérti. Hiába, Mátyás bácsi hajlamos volt az extrém nézetek felé, nem csak vallási dolgok­ban, hanem politikai téren is, mint később látni fogjuk. 214

Next

/
Thumbnails
Contents