Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
A kisgyermek születése nagy örömet okozott az egész családnak. Kérdésemre anyám később elmondta, hogy nővérem az Edit keresztnevet nem valamelyik őse vagy rokona után kapta, hanem egy akkoriban nagyon népszerű olasz filmszínésznő után, akinek Ditta Parlo volt a neve. Talán ezért lett a kis Edit beceneve „Ditike”, illetve később „Din”, úgyhogy a családban mindenki csak ezen a néven szólította. A következő esemény Diáké keresztelője volt, melyet a mellékelt fénykép örökít meg. A keresztszülők Drucker Margit, anyám legjobb barátnője és egykori iskolatársa, valamint dr. Sághy László rendőrkapitány, apám legjobb barátja és kollégája voltak. A keresztelési szertartást pedig páter Zimá- nyi Mihály premontrei rendi kanonok végezte, a Holzmann családot érintő egyházi ünnepségek immár hagyományos lelkésze. Diákére nagyszerű gyerekkor várt, Mátyásföldön ő lett a család középpontja, mindenki neki igyekezett a kedvében járni, mindenki őt akarta szórakoztatni. Persze még csecsemő volt, és a nap javarészét átaludta. Anyám állapota lassan javult, már részt vett a háztartási munkákban és sokat sétált a mátyásföldi villanegyed utcáin, gyerekkocsiban tolva a kis Diákét. Apám meg továbbra is vonatozott hétköznapokon a főkapitányságra. Itt egy különleges, országos jelentőségű bűncselekményt kell megemlítenem, amelynek kinyomozásában és felderítésében apámnak is része volt. 1931. szeptember 13-án, röviddel éjfél után, a Budapestről Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat alatt pokolgép robbant, éppen amikor a vonat a biatorbágyi viadukthoz ért. Ez akkonban 25 méteres magassággal Magyarország legnagyobb vasúd hídja volt, kb. 30 km-re feküdt Budapesttől nyugatra. A szerelvény mozdonya és a Üzenegy kocsi közül az első hat a mélybe zuhant. Mivel főbenjáró, rendkívüli és nagyméretű bűncselekményről volt szó, a nyomozást a budapesá főkapitányságról irányították. így, számos kollégáján kívül, apám is bekapcsolódott az ügybe. Még az éjjeli órákban értesítették otthon telefonon, úgyhogy rögtön a tetthelyre sietett. A reggeli derengésben a rombolás borzalmas képe tárult az odasiető rendőrök elé. Szanaszét hevertek a híd alatt a lezuhant, összeroncsolt személykocsik, a mozdony roncsa, valamint a hídról lezuhant vas- és betongerendák. Közöttük tűzoltók, mentők, vasutasok, csendőrök és a közeli községekből odasiető emberek tömege nyüzsgött. Mindenki segíteni igyekezett a sérülteknek. Amint a halottakat, valamint a súlyosabban sebesülteket és a könnyű sérülésű utasokat elszállították, a rendőrök elkezdték összeírni a helyszínen tartózkodó szemtanúkat. Ezek mind utasok voltak, mivel éjfélkor más nem tartózkodott a környéken. A 208
