Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
kapcsolatban állt a család. Néhány orvossal személyes barátság is kifejlődött, úgyhogy gyakran jelentek meg családi vacsorákon, melyekre nagyapám hívta meg őket. 1927-ben már gyakran jártak udvarlók a családhoz „vizitelni”68, hiszen Boriska már 20 éves nagylány volt. Az udvarlók között voltak pl. nagyszüleiül ismerősei, az Üllői úti fiatal orvosok és más fiatalemberek, akik a csinos lánnyal és húgával, a 17- 18 éves Jankával ismerkedni akartak. A mellékelt képen látni Boriskát (áll) és anyámat, Jankát, modern egyforma ruhában, a húszas évek női divatjának megfelelően (hogy ki és miért vágta le a kép felső részét, arról nincs tudomásom). Ebben az időben készülhetett a mellékelt kép Holzmann Theodorról is, nagyapám legfiatalabb öccséről, aki a M. Kir. Posta tisztviselője volt69. A kép a munkahelyén készült. Theodor hivatalnoki beosztásban dolgozott, erről tanúskodnak az íróasztalán sorakozó tintatartók, pecsétek, rajzszerszámok. És persze Nagymagyar- ország térképe sem hiányozhatott egy ilyen irodában a falon. Theodor, Hedvig és Laci fiúk gyakori vendégek voltak Mátyásföldön a hétvégeken. Laci közben már elvé68 A „vizitelés” már a 19. század második felében általánosan elterjedt szokás volt a polgárság, illetve a közép- osztály köreiben. Egy általános, egységes, országszerte érvényes látogatási időt jelentett. Minden családban, amely a középréteghez tartozott, vasárnap délelőtt - az istentisztelet után - ünnepi ruhába öltözve várták a családtagok otthonukban a „vizitelőket”. A „vizit” ideje délelőtt 10 órától déli 12 óráig terjedt. Ebben az időszakban távolabbi ismerősök látogathatták meg egymást, de jöhetett minden előzetes bejelentés nélkül bárki idegen is „vizitelni”, amennyiben a középső, illetve a felső társadalmi körökhöz tartozott. Ez a szokás, amelyet a magyar társadalom nagyon kedvelt, arra szolgált, hogy az összes potenciális látogató vasárnaponként egy és ugyanazon időszakban konvencionális formák közt ismerkedhessék meg a család tagjaival. Ha a „vizitelő” nem találta otthon a családot - mert az esetleg maga is éppen vizitelt - akkor a szobalánynál hagyta névjegyét és ezután a család akár maga is minden további nélkül kapcsolatba léphetett a „vizitelővel”. A „vizit” ideje 12 órakor befejeződött, a család ezután ebédelt (amihez egy különösen kedvelt „vizitelőt” akár meg is hívhattak). Az első vizit csak tíz percig tarthatott, minden más udvariatlanságnak számított volna. A „vizit” intézményének tulajdonképpen fontos szociális funkciója volt, mert elősegítette az emberek kommunikációját valamint idegenek kölcsönös megismerkedését. A „vizitelést” többnyire bemutatkozásra használták egy új városba költözött hivatalnokok, értelmiségiek, üzletemberek, katonatisztek, stb. Azonkívül kiváló lehetőség volt fiatalemberek számára serdülő lányokkal és azok családjával kapcsolatba kerülni. 69 Lásd ehhez a 67. lábjegyzetet a 185. oldalon 192
