Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

A románok eltávoztak és így nagyapám ezt a nagy értéket a magyar állam számára meg tudta menteni. Evekkel később a magyar kormány, méltányolva érdemeit, kitüntette őt, sőt m. kir. kormányfőtanácsossá akarták kinevezni, de ő ezt a megtiszteltetést elhárí­totta magától. A románokkal szemben nem volt mindenki olyan sikeres, mint nagyapám vagy Bandholtz tábornok és a fosztogatás folytatódott a háború által elszegényedett és a kommunisták által kifosztott, tönkretett országban. A lakosság éhezett, 1919 szeptem­berében a fővárosban sokan éhenhaltak, különösen csecsemők és kisgyerekek, akiket a szülők nem tudtak kellőképpen táplálni. A román megszállás 1919 novemberéig tartott, és ezalatt vonatszámra vittek el Magyarországról élelmiszert, gépeket és más berendezé­seket66. A román katonasággal kapcsolatban érdekes megfigyelésről számolt be édesanyám, aki mint tízéves kislány figyelte a történteket. A román tisztek közül sokan fűzőt hord­tak, hogy karcsúbbaknak tűnjenek fel. Sőt, olyan erősen voltak befűzve, hogy még az egyenruhán át is látszott a fűző viselése. Továbbá, erősen locsolták magukat kölni vízzel és némelyek rúzsozott szájjal jártak. Anyámnak ez a felnőtt férfiaknál szokatlan látvány furcsa volt. A román tisztek ezzel nyilván a megjelenésüket akarták mutatósabbá tenni, de a magyaroknál az ellenkezőjét érték el. Nevetségesnek, sok estben visszataszítónak tartották őket. A románok végre eltávoztak és 1919. november 16-án bevonult Budapestre a Magyar Nemzeti Hadsereg, élén fehér lovon a főparancsnokával, Horthy Miklós ellen­tengernaggyal. Az ellenforradalomtól a konszolidációig A Nemzeti Hadsereget Szeged városában állították fel, mely egyúttal az ellenkor­mány székhelye is volt. A főparancsnok Horthy Miklós ellentengernagy volt, az oszt­rák-magyar hadiflotta utolsó parancsnoka. A hadsereg állományát eleinte katonatisztek képezték, akik a proletárdiktatúra elől Magyarország déli részére menekültek. Később a Szeged környéki fiatalokat sorozták be a hadseregbe és a vörösöktől átállt csapattestek­kel töltötték fel az állományt. Amikor a Tanácsköztársaság kormánya 1919. augusztus l-jén Bécsbe menekült, Horthy főparancsnok a már több mint tízezer katonát számláló hadseregét a Dunántúlra irányította. Budapestet akkor még a románok tartották megszállva. Amikor az angolok és franciák többszöri sürgetésére a románok novem­berben elhagyták Budapestet, a Nemzeti Hadsereg bevonult a fővárosba. A főváros lakosainak többsége örült a változásnak. A proletárdiktatúra kaotikus hónapjai és a lealázó román megszállás után az emberek remélték, hogy a rend és a normális életkö­rülmények ismét helyreállnak. Ez elsősorban a polgárságra és a középosztályra volt 66 Bandholtz tábornok emlékirataiban megemlíti, hogy amerikai megfigyelők 1919 augusztus közepétől novem­ber közepéig közel ezer vonatot számláltak - összesen több mint 31.000 teherkocsival - amelyek Szolnoknál átgördültek a Tisza hídján és Románia felé távoztak, „rekvirálf ’ árukkal és tárgyakkal. 182

Next

/
Thumbnails
Contents