Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
érvényes. A munkásság, a kisemberek ebben a kérdésben meg voltak osztva, részben reménykedtek, hogy helyzetük javul, részben féltek az új hatalomtól. Új ideiglenes kormány alakult, melyet a Budapesten tartózkodó Antant-képviselők elismertek. Az új kormánynak az első teendői a főváros éhező és fázó lakossága ellátásának biztosítása és egy megbízható karhatalom megszervezése volt. Az 1920 januárjában megtartott általános nemzetgyűlési választásokon a Keresztény Nemzeti Egység Pártja és a Kisgaz-da Párt kapta a szavazatok túlnyomó többségét. A kormány ezután az államforma kérdését tűzte napirendre. A nemzetgyűlés a királyság mellett döntött, de mivel az Antant megtiltotta a Habsburg-ház valamely tagjának államfővé választását, a Parlament ideiglenes jelleg-gel a kormányzói tisztség létrehozását határozta el. A közrend helyreállítása nem ment akadálytalanul. Különösen az ú.n. „tiszti különítmények” tagjai okoztak problémákat. Ezek a Nemzeti Hadsereghez tartoztak és sokukban égett a proletárdiktatúra vezetői és pártolói elleni bosszúvágy. Mivel ezek a vezetők nagyrészt zsidók voltak, fellángolt az antiszemitizmus. A különítményesek elfogták a proletárdiktatúra sok valódi vagy annak tartott vezetőjét és pártolóját: tanácstagokat, vöröskatonákat, újságírókat, sok esetben zsidókat. Az elfogottakat gyakran megverték, megszégyenítették, némely esetben megkínozták és meg is gyilkolták. Horthy fővezér eleinte nem lépett fel a különítményesek ellen. Amikor azonban ezek a kormányzóválasztás előestéjén meggyilkol-tak két baloldali újságírót, a belügyminiszter letartóztatta a gyilkosokat és az ügy hátterének kivizsgálását rendelte el. Ezzel sikerült a különítményeseket megfélemlíteni és a közrendet valamelyest helyreállítani. Mégis hónapokig tartott, míg a fővárosból eltávolították őket. Megbüntetve azonban alig lett valaki. 1920. március l-jén, a kormányzóválasztásnál, a nemzetgyűlés Horthy Miklóst, a hadsereg főparancsnokát választotta meg Magyarország Kormányzójának, és ezzel elkezdődött a nevéhez fűződő közel negyedszázados korszaka a magyar történelemnek. Itt térjünk ismét vissza a Holzmann család történetéhez. Nagyapám és családja megkönnyebbülve fogadta a román csapatok kivonulását, és reménykedve tekintett az új rendszer elé. Elsősorban a közrend helyreállítását várták tőle, továbbá a lakosság ellátásának biztosítását és a gazdasági élet újból történő beindítását remélték. Nagyapám 1919 végén, 54-ik életévében, eddigi élete munkájának romjai előtt állt. Az államosított Kisstáció utcai házát és a „szocializált” gyárüzemét visszakapta ugyan, de a gyár az egy év óta tartó herce-hurca után szánalmas állapotban volt. A munkások nagy része szétszéledt, a felszerelés részben elkallódott, a gépek megrongálódtak, a megbízók eltűntek. Nagyapámnak nemcsak beindítani kellett a gyárat, hanem jóformán élőről kellett kezdenie az üzem felépítését. A néhány megmaradt munkással először rendbehozták a munkahelyeket, kiegészítették a felszerelést, és amennyire lehetett, megjavították a gépeket. Aztán munkát kellett teremteni és megrendelőket szerezni, mivel az előzőek, a katonai hatóságok, az elvesztett háború folytán megszűntek, illetve az igényük minimálisra csökkent. Nagyapám óriási erőfeszítéssel állt neki az új feladatnak. Éjjel-nappali munkával sikerült 1920 elejére a gyárat beindítania és addigra új megrendelők is akadtak. Az új üzem a régi 183
