Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
Budapesten baloldali pártokból forradalmi kormány alakult, amely kikiáltotta 1918. november 16-án a „népköztársaságot” és egyúttal Magyarország függetlenségét. Ez a több mint 900 évig tartó magyar királyság megszűnését és az Osztrák-Magyar Monarchia ketté-szakadását jelentette. A kormányfő és egyúttal az ideiglenes köztársasági elnök gróf Károlyi Mihály lett, egy baloldali arisztokrata, a Függedenségi Párt vezetője. A katonák a frontokról özönlöttek vissza a hátországba, a megszokott rend felborult. Az utcákat tüntető katonák és civilek lepték el. A kaszárnyákban szovjet mintára katonatanácsok, az üzemekben, a katonák példájára, munkástanácsok alakultak. A munkás- tanácsok voltak hivatva a munkaidőről, a munkafolyamatokról és a bérekről dönteni. Könnyen elképzelhető, hogy nagyapámnak nem tetszettek e fejlemények. A háború elvesztését, a királyság megdöntését, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését katasztrofális csapásokként fogta fel, éppúgy mint a nagypolgári réteg zöme, amelyhez tartozott. Ezt az érzést még fokozta, hogy a megszokott társadalmi rend bomlásnak indult. A gyárban is jelentkeztek nyugtalanító jelenségek a munkások közt, gyűlések, tüntetések, de egyelőre nagyapám tekintélye megakadályozott minden nagyobb felfordulást. A munkások többsége szerette nagyapámat és megbízott benne, lojális magatartást tanúsított. A munkamennyiség megcsappant, nagyapám ennek ellenére nem bocsájtotta el munkásait. Számuk másrészt magától csökkent, mivel sokan (többnyire nők) eltávoztak, illetve hazatértek a katonaságtól elbocsájtott férjeikhez, fiaikhoz, apáikhoz. Néhá- nyan meg elmentek „politizálni”, különösen a férfi munkások közül. A helyzet gyorsan változott és nagyapám aggodalommal figyelte a megindult átalakulást, amely egyre jobban felgyorsult. A kormány rendelkezései általános választójogot és földreformot helyeztek kilátásba és elkezdték a közigazgatás átalakítását, ami abból állt, hogy sok közhivatalban a tisztviselőket elbocsájtották és újakkal, sokszor tapasztalatlanokkal helyettesítették őket. A hadsereg feloszlatása katasztrofális helyzethez vezetett, mert a szomszédos országok csapatai jóformán ellenállás nélkül hatolhattak be magyar területekre, északon a csehek, keleten a románok, délen meg a szerbek. A balkáni Antant hadsereg francia főparancsnoka ezt engedélyezte, a forradalmi magyar kormány tiltakozása ellenére. Mivel a kormány a hadsereget feloszlatta, Magyarország védtelen volt a szomszéd országok betolakodó katonaságával szemben. Budapesten az Antant-államok képviselői, franciák, angolok, olaszok és amerikaiak, katonai missziókat rendeztek be a fegyverszüneti egyezmény betartásának megfigyelésére. Közben az Oroszországból tömegesen hazatérő hadifoglyok és az ipari munkásság egy része a forradalom radikalizálását, államosítást, „szocializálás”-t, földreformot követelt. A kormányban baloldali szociáldemokraták erélyesen követelték a szorosabb együttműködést az újonnan keletkezett Kommunista Párttal. 1919. március 20-án az Antant képviselője további területek kiürítését követelte a kormányfőtől. Károlyi Mihály ezt nem akarta teljesíteni, ezért lemondott és feloszlatta kormányát. A hatalmat egy kommunistákból és szociáldemokratákból álló csoport vette át. A kommunista Kun Béla lett a feje az új kormánynak, amely kikiáltotta a „Tanácsköztársaságot”, egy szovjet mintájú proletárdiktatúrát. A hatalmat elvileg választott, de csak177
