Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
mindenkit zaklattak: „Tessék mondani, messze van a Messe?” (németül ipari „vásár” annyi mint „Messe”, ejtsd: messze). A család fénykorát élte, anyagi gondok nélkül, biztonságban, egyetértésben, egy fejlődő és gazdagodó társadalom kellős közepében. Semmi, ami ezt a harmonikus légkört veszélyeztethette volna, nem volt észlelhető a látóhatáron. Ebben a békés csendben dördültek el 1914. június 28-án a szarajevói lövések, és öt héttel később Európa országai belezuhantak az Első Világháború örvényébe. Háborús évek Az események ezután gyorsan peregtek. Az osztrák-magyar trónörökös és felesége meggyilkolása feletti első megrázkódtatás után a nagyhatalmak diplomatáikon keresztül először alkudozni kezdtek. Aztán egymást kezdték okolni, és végül fenyegetőztek. Az eredmény 1914. augusztus 1-jén következett be, kitört az Európát lángokba borító Első Világháború. 1914. augusztus elsején megkezdődtek a harci cselekmények. A „Központi Hatalmak”, Ausztria-Magyarország és Németország, szemben álltak az úgynevezett „An- tant”-tal, melyet Oroszország, Franciaország, Nagybritannia és Szerbia alkottak. Az orosz hadseregek a keleti fronton vonultak fel, de támadásukat sikerült Kelet-Poroszor- szágban visszaverni, illetve Galíciában megállítani. Szeptemberben a német hadsereg indított támadást a nyugati fronton. Majdnem Párizsig jutottak, de a város előtt megtorpantak. A fő frontszakaszok ezután megszilárdultak, megkezdődött az állóháború. A Holzmann család minden tagját, éppúgy mint az egész országot, hazafias felbuzdulás ragadta el. Ok is természetesen bíztak a Központi Hatalmak győzelmében és abban, hogy ezt hamar, legfeljebb néhány hónapon belül ki is vívják. Nagyszüleim hű alattvalói voltak az uralkodóháznak és nagy tisztelettel, sőt rajongással emlegették I. Ferenc József császárt és királyt, akinek képei és mellszobrai lakásukat és irodáikat díszítették. Hogy a háború évekig tarthat, és hogy az ország el is veszíthetné, arra álmukban sem gondoltak. A hétköznapi életben egyelőre nem állt be nagyobb változás, az emberek a harc-terektől távoleső területeken változatlanul folytatták mindennapi tevékenységeiket. Ez volt a helyzet a Holzmann családban is, mindenki végezte a dolgát mint eddig, és az üzemben is változatlanul folyt a munka. Néhány férfi alkalmazott megkapta a behívóját és bevonult katonának, őket nagyapám újonnan felvett női segédmunkásokkal helyettesítette. Néhány hónap után katonai kórházak és más egészségügyi intézmények léptek kapcsolatba nagyapámmal. Megbízást kapott nagy mennyiségű katonai ruhanemű és felszerelés mosására és tisztítására. Ezek a megbízások a háború egész ideje alatt folytatódtak, sőt szaporodtak. Háborús konjunktúra keletkezett, és az üzemben egyre több lett a munka. Édesanyám mesélte, hogy mint kislány látta amint egyre több társzekér és teherautó érkezett a Kisstáció utcába, hozva a kórházakból és a harcterekről a véres 169
