Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
kezelésükről, esetleges kórházba szállításról és saját zsebéből fizette a kezelési költségeket, mivel ilyen esetekben akkoriban a munkásoknak még nem volt biztosításuk. A munkásai becsülték és szerették őt, és ő azon iparkodott, hogy mindig jó szociális légkör uralkodjon az üzemben. Egy jellemző esetet mesélt nekem édesanyám. Egyszer egy kb. tizenöt éves fiúcskát hozott valaki (szülei vagy rokonai) az üzembe, azzal a kéréssel, hogy valamilyen munkát adjanak neki. Cigánygyerek volt, süketnéma és sebhelyek, forradások éktelenítették az arcát, nyakát. A sebek abból származtak, hogy kisgyerek korában forró vizes fazék borult rá. Nagyapám megsajnálta a gyereket és felvette munkásnak a gyárba. Egyszerű feladatokat adtak neki amelyeket nagy készséggel és szorgalommal végzett el. A vele való érintkezés csak mutogatás formájában volt lehetséges, és idővel mindenki nagyon jól meg tudta értetni magát vele. Egy idő után kiderült, hogy nagyon értelmes, ügyes és intelligens volt a fiú. Nagyapám odavette a családhoz amolyan mindenesnek. Házi munkákat is elvégzett, segítve az ott alkalmazott cselédeknek, akik takarítottak, főztek, stb. A fiú a „Kuka” nevet kapta, a családban mindenki nagyon megkedvelte és ő is hűséges ragaszkodást tanúsított a család tagjaihoz, különösen persze nagyapámhoz. Kuka évtizedekig volt a család szolgálatában, ő volt játszópajtása az összes gyereknek, akik a következő években születtek, sokkal nagyapám halála után is. 1945 elején az ostrom alatt halt meg mint öreg ember Budapesten. 1907 januárjában nagy esemény következett be a családban, nagyanyám megszült egy kislányt, Borbála nagynénémet. Tíz évvel az addig utolsó gyerek — Margit — születése után még egy további gyerek! Nagyszüleim ekkor már mindketten a negyvenedik életévükhöz közeledtek és legidősebb fiuk már 18 éves volt. A család jómódban élt, egy további gyerek nem okozott anyagi gondot, viszont egy kisgyerek mindig nagy örömöt jelent az egész család számára. Amellett biztosan szerepet játszott nagyszüleim elhatározásában az az elgondolás, hogy hátha egy fiú születik, akire majd az üzemet bízhatják, mivel Károly nagyapám számára egyre inkább alkalmatlannak tűnt erre a feladatra. A gazdasági helyzet változadanul felfelé ívelt, a piac tovább növekedett, az üzem fejlődött, az alkalmazottak száma nőtt és nagyapám végtelen szorgalommal és kitűnő üzleti érzékkel továbbra is sikeresen vezette a vállalkozást. Első számú munkatársa nagyanyám volt. O segített felügyelni a gyárat és az üzleteket, amellett vezette a háztartást és irányította a háziszemélyzetet. Károly és Poldika ugyancsak a gyárban, meg az üzletekben tevékenykedtek, Margit iskolába járt és amellett ő is néha kisegített az üzletekben, a felvevőhelyeken. Nagyapám továbbra is invesztált ingadanokba. Ezúttal egy három emeletes, nagy bérházat nézett ki magának, a Kisstáció utca és a Hunyady utca sarkán. Az új ház a gyárral jóformán szemben feküdt, ezért a főüzletet és a központi felvevőhelyet is ide telepítette át. Azonkívül az egész család is ideköltözött egy nagy emeled lakásba. 2004-ben Pesten járva felkerestem a még álló Kisstáció utca 5 szám alatti házat (lásd a mellékelt képet). Sajnos igen leromlott állapotban találtam, nyilván 60-70 éve nem festették, nem renoválták. 162
