Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

Nagyapámnak Károly viselkedése sok bosszúságot okozott, és számos vitára, veszekedésre adott okot a családban. Ehhez különösen hozzájárult, hogy Károly már fiatal suhanc korában erősen érdeklődött a lányok iránt. Az apai üzem, ahol sok fiatal gyárilány dolgozott, kiváló terület volt a lányokkal való ismerkedésre, pláne a gyártulajdonos fia számára. Ez további konfliktusokhoz vezetett nagyapámmal, akinek semmi szüksége nem volt arra, hogy fia skandalózus viselkedéssel az üzem békés légkörét veszélyeztesse. Ez Károlynak mindegy volt, nagyapám dorgálását, illetve jótanácsait nem vette figyelembe. Persze magatartásában biztosan nagy szerepet játszott a minden nemzedékben fellépő generációs konfliktus, a lázongás az apai tekintély ellen. Nagyapám viszont nem volt szokva ellentmondáshoz, mind az üzemben, mind a családban autoritása el volt ismerve és általában nem ellenkeztek vele.

Kár, hogy egyre jobban elmérgesedett a viszony, mert Károlynak kétségtelenül voltak tehetségei és képességei is, pl. szeretett műszaki dolgokkal, gépekkel foglalkozni és kiválóan értett komplikált szerkezetek szétszereléséhez és megjavításához. Erre a képességére a gyárüzem gépei miatt nagy igény is lett volna. De az itt szerzett „sikerélmények” nem tudták olyan mértékben motiválni, hogy a csavargásról le tudott volna mondani és az üzemi munkára tudta volna összpontosítani energiáit. Nagyapám kezdte belátni, hogy nehéz lesz Károlyból utódot faragni, aki majd az üzemet továbbviszi. Érdekes módon megismédődni látszott Karl Georg Holzmann ükapám és Kari Boro- máus dédapám története két generációval később Holzmann Henrik nagyapám és Károly nagybátyám estében. Mindazonáltal nagyapám nem adta fel a reményt, és tovább foglalkoztatta Károlyt a gyárban, gondolva, hogy talán idővel komolyabb ember lesz a fiából, és megjön az érdeklődése a munka és az üzlet iránt.

Poldikával jóval könnyebb volt a helyzetük nagyszüleimnek. O is elvégezte a polgári iskolát és azután az üzem irodájában és a felvevőhelyeken dolgozott. Szorgalmas, szófogadó és csinos fiatal lány volt. Szüleit tisztelte, nagyapámat feltétel nélkül elfogadta mint legfelsőbb családi tekintélyt. Mivel szép arcú és szép növésű lány volt, biztos tetszett a fiúknak, de az apja pozíciója és a család „védőövezete” nehézzé tette a potenciális udvarlók számára Poldika megközelítését. Ezt ő, úgy látszik nem bánta, és szüleire bízta, hogy milyen társasága legyen.

Margit még iskolába járt, okos és szófogadó kislány volt. Mivel jó eredményei voltak az iskolában, elképzelhető volt, hogy gimnáziumba is fogják küldeni szülei. Margit a három gyerek közül a legtöbb érdeklődést mutatta az üzemben folyó élet iránt, ezért ő már tíz éves korában jól ismerte a munkafolyamatokat a gyárban és a felvevőhelyeken. Azt lehetett hinni, hogy a három testvér közül a legkisebb lehetne a legalkalmasabb arra, hogy majdan a családi üzem örököse legyen.

160